Amikor felébredtem és kimentem a WC-re, hipochondriás tüneteim
lettek, ezeket próbáltam elhessegetni, de a rossz ördög folyton előjött: „és
ha mégis?” A komplikáció sose jön jókor, de most az utazás előtt egy nappal
felettébb nem hiányzik.
Leventét arra kértem, hogy kartonpapírból készítsen az
eredetivel egyező rendszámtáblát, hátha akkor nem büntetnek meg, hogy nem
váltottuk ki a kerékpár szállításhoz előírt szürke rendszámot.
Judit csak paradicsomot, paprikát és húsos szalonnaféléket javasolt.
Ezen kívül vettem még cellofánt és befőtt tartósító szert és két kiló
kristálycukrot, mert azt terveztem, hogy elteszek néhány üveg baracklekvárt a
Zsolti bácsi sárgabarackjából, mert Áronnak az a kedvence.
A reggelinél robbant a bomba. Én kértem Áront, hogy nekem
egyáltalán ne készítsen reggelit és főleg ne azokból a tojásokból, amit Judit
az útra adott. Áron mégis azt használta el. Magamnak készítettem két szelet
zsíros pirítóst. A felfokozott hangulatban, arra kértem, hogy most azonnal
menjen haza, ha ő éjjel egyig tud Internetezni, hogy másnap reggel ne kelljen
nekem segíteni, cipekedni, akkor látni sem akarom, menjen haza.
Áron el is indult. Ettől kezdve nekem nagyon rossz lett a
kedvem.
Elkezdtem készíteni a sárgabarack lekvárt. Nem volt könnyű munka
és csak nagyon lassan haladtam vele.
Később megjelent Judit és Levente. Judit elmondta, hogy Áron
benézett hozzájuk és ő is szomorú volt a történtek miatt, ezért Judit és
Levente visszacsinálták ezt a cirkuszt.
Judit segített nekem a befőzésben, miközben Áron és Levente
nagyon szépen kitakarították az autót, sőt elmentek péksüteményért, hogy az
úton tudjunk szendvicseket enni.
Végül majdnem tíz üveg baracklekvár került a takarók alá.
Vacsorára kisütöttem a két-két csirkecombot és megmelegítettem
hozzá egy-egy tányér babfőzeléket.
Az esti lefekvéskor beállítottam reggel hatra az ébresztőórát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése