K und K

A reggeli után (sült szalonna, tükörtojás, tejeskávé), azt javasoltam, hogy előbb menjünk ki a tengerre úszni, amíg nem süt olyan vadul a nap és utána látogassunk el a K und K temetőbe, ami itt van az apartmannal szemben.

 

A „tengerre magyar”-ban még mindenki benne volt. Én nagyot úsztam. Judit szerint többet, mint a két fiú összesen.

 

Amikor visszajöttünk, mert már kezdett tűzni a nap és következett volna a Kaiserisch und Königliche Friedhof, akkor Áron lefeküdt az ágyra és nézte a kütyüjét, mondván, hogy őt a K und, K temető nem érdekli. Levente pedig hajlamos volt Áront követni.

 

Ekkor következett a balhé, amit én generáltam, azzal, hogy akkor kezdjenek el csomagolni és beülni az autóba, mert a tervezettnél tíz nappal korábban elindulunk haza.

 

Végül Juditnak sikerült meggyőzni a fiatalokat, hogy a szálláshellyel szemben lévő temetőt körbejárni az tíz perc, nagyon érdekes és nem éri meg ezt a nagy balhét.

 

A temető nagyon érdekes és tanulságos volt. Főleg a két világháborúban elesett katonák sírjai voltak nagyon rendezett sorokban. Majd minden sírfeliratot elolvastunk, de epitáfiumokat (sírkő vers műfaja) nem találtunk.

 

Utána otthon ebéd, ami egy kevés zacskós tyúkhúsleves és sajtos paradicsomos makaróni volt.

Ebéd után Áron javaslatára hárman Capitaly-ztunk, amiben én estem ki először és a végén a Levi nyert.

 

Délután is lementünk a tengerhez. Levi meg én átúsztunk az öböl túlpartjára és utána ők ugráltak a vízbe és csak este hétkor jöttünk haza. Judit ilyenkor már nem eszik. A fiúknak egy serpenyőben átsütöttem a két csirkecombot, magamnak pedig összeütöttem egy tányér lecsót (apróra vágott füstölt angolszalonna, hagyma, paprika, paradicsom és apróra vágott rozmaring), jót vacsiztunk.