Reggel 7-kor jött a nővérke, közölte, hogy akkor most kiveszi a katétert. Vegyek egy nagy levegőt, majd kirántotta. Azt hittem, menten belehalok. Mondtam is neki, hogy "baszd meg". Igaz, hogy ezt kiabálva mondtam, de nem törődött vele. Rögtön mentem ki pisilni, de a fájdalom csak nem akart szűnni. Amikor visszafeküdtem, akkor is csak nagyon lassan akart csökkenni.
Közben hozták a reggelit, de ahhoz 1/2 12-ig hozzá se nyúltam. Az elmúlt 77 évben már sok mindent átéltem, de nő a farkammal ilyen csúnyán még sose bánt.
Hiába hozták az ebédet és hiába hozta Adri a csirkenyak levest, csak éppen, hogy belekóstoltam és mehetett vissza. Végül Adri lement és hozott egy kis földiepret és az ízlett. Még a reggelit is hazaküldtem vele.
Késő délután felhívtam Áront és Emőkét, hogy mikorra tervezik a hazautat Dömsödről. Már ott volt Ottó értük, így Áron meg tudta szervezni, hogy CAPITALY-zzanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése