Áron hazatalált

Azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy sokáig lustálkodtam, aminek az volt a háttérben a rugója, hogy ma kellett kezdenem a hatnapos injekciózást és azt utálom. Inkább megcsináltam két Duolingó futamot, csak ne kelljen felkelni.

Amikor végre nagy nehezen rászántam magam, ha utálkozva is, de lecseréltem a Sincumárt a szurira.

Néhány helyre elültettem smaragdfa magokat és még Ilinek is vittem fel belőle. Ő adott őrölt Fahajat, mert állítólag az kell a termőföld fertőtlenítésére. Elhoztam tőle egy széket, hogy Dömsödön megjavítsam, mert már nagyon „nyagda” volt.

Norci csak annyit írt Áron elindulásáról, hogy „átadtam”. Szerintem ez annyit jelent, hogy Jónásné fia jött érte, mert ő viszi majd anyukáját (Fruzsina anyósát) is a Londoni (Luton) reptérre.

Lementem a CBA-ba vásárolni (bár tegnap aláírtam a CBA bojkottját). Vettem tojást, tarját, debrecenit, krumpli salátát és zsemlét.

A kései reggeli után megnéztem, hogyan jutok ki a legésszerűbben autóval és a 200E busszal a reptérre.

A következő feladat a vízóráim leolvasása és a lap bedobása a Közös Képviselő ládájába.

Még szerencse, hogy észrevettem, hogy a rádió vezérelt atomóra nem állt át a nyári időszámításra. Gyorsan csináltam egy reset-et és kitettem az erkélyre, hogy vegye a jelet Frankfurtból.

Áron közben a beszállás előtt egy órával hívott a Londoni reptérről és érdeklődött, hogy mivel megyek ki érte.

Bekapcsoltam a Dömsödi fűtést és mindent (Mannát is) bepakolva indultam.

A repülőtéri parkolást aranyárban számítják, de kicseleztem őket. Amúgy is kellett a palántázáshoz finom virágföld. Elautóztam a Kőbánya-Kispest végállomásnál lévő OBI-ba. Beparkoltam az OBI parkolójába. Ott megvettem a 20 kg földet (azt hiszem 549.- forintért). A blokk láttán a biztonsági őr lebélyegezte a parkoló cédulámat, ami 3 óra ingyenes parkolásra jogosít. Onnan, az autót az OBI parkolóban hagyva felszálltam a 200E jelzésű autóbuszra, ami negyedórán belül tett ki A Liszt Ferenc repülőtér 2-es Termináljánál. Szépen megvártam, amíg Áron (és Ica) megérkeznek.

Nagy boldogság volt a fiamat újra látni. Icának nagyon hálás voltam Áron oda-vissza gardírozásáért. Feloldódott bennem az egy hete zajló szorongás, de hál’Istennek az iszlám állam se Londonban (a Luton reptéren), se a Liszt Ferin nem robbantott. Ezzel is csak mindenki ijesztget.

Onnan ugyancsak a 200E busszal visszamentünk az OBI parkolójába. A lebélyegzett parkolójegy szó és fizetés nélkül kiengedett és indulhattunk Dömsödre.

Áronból már a buszon ömlött a szó, én pedig „csak csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán.”

Úgy örülök neki, hogy Áron ilyen felhőtlen hetet tudott tölteni Norciéknál az unokaöccsök és az unokahúg társaságában.

A gép 17:42-kor landolt és mi egy óra múlva már a bázison voltunk. Bár az idő egy kissé hűvösre fordult, de a bázison jó meleg van.

Áron még felveszi a kapcsolatot Norciékkal és jelenti, hogy szerencsésen megérkezett.