2016. április 1., péntek

Már csak egyet kell aludni

Sima ébredés. Ma már csak a dolgok összerendezése volt a feladat, mielőtt délután hazaindulnánk.

Reggelire egy pár virsli mustárral és utána tejeskávé. Ha majd Áron hazajön, akkor lesz, csak igazán terülj-terülj asztalkám.

Egy kicsit Duolingóztam, mert a napi angol edzésre szükség van, azután visszavittem Feri bácsinak a mini csavarhúzó készletét. Gabika éppen azon dühöngött, hogy az Elmű-Émász honlapján nem tudja elküldeni a villanyóra állását. Alig tudtam megnyugtatni, hogy azzal, hogy mérgelődik, nem oldódik meg a probléma, csak bever magának egy koporsószeget. Azután főzött egy finom kávét és egy kicsit politizáltunk, de abban is nyugtatgatnom kellett.

Norcival többször is kommunikáltam, hogy Áron készülődik-e hazafelé.

Mannának hiába adtam a kétféle száraz kaját, meg a zacskós nedveset, ő csak jött, nyávogott és dörgölődzött, hogy „tudod, az olyan kajákat szeretem, amilyent a csirkés zöldséglevesből szoktál nekem kiszedegetni az adomány tálkába, olyan szívet, zúzát,  májat, nyakat meg lábat. Sőt egyszer volt csirkefej is, emlékszel, azt nagyon szerettem”.

-           Mannuska, olyat majd akkor főzök, ha hazajön Áron Bristolból.
-           És Áron mikor jön haza?
-           Holnap és akkor vasárnap főzök csirkeaprólék levest, OK?
-           OK, de én addig ezeket a szarokat nem kérem.

Ilyen párbeszédek zajlanak kettőnk között. Tudom, hogy ez másnak nehezen hihető, de nekem elég, ha mi ketten értjük egymás nyelvét. Ha minden ember, legalább fele olyan okos lenne, mint a Manna, az élet is könnyebb lenne.

Elgurultam a Gazda Boltba és megvettem a hiányzó csatlakozót a flexi locsoló tömlőhöz. Közben bejelentkeztem a GumiPont műhelybe a téli gumik lecserélésére, mert most már tuti, hogy nem lesz hóesés. Délután négyre kaptam időpontot.

Nekiugrottam a lepréselt bélyegek szortírozásának és a bündlizésnek. Közben Online hallgattam a Klubrádiót. Kettőre sikerült is befejeznem a munkát.

A hűtőből kivettem a kínai kaját és megmelegítettem a mikróban.

Mindent összepakoltam és elkezdtem hívogatni Mannát, de Manna sehol. Nem voltam nagyon kétségbeesve, mert Áron landolása után, különben is úgy terveztem, hogy holnap is lejövünk és itt alszunk és majd csak vasárnap este megyünk haza. Később azért mégis megjelent, de nem vette jó néven, hogy azonnal beraktam a hordozókájába.

Terveztem még egy nagy locsolást, de erre már nem maradt idő.

A Gumi Pontnál azonnal kezelésbe vették az autót és felkerült a nyári gumi garnitúra. Onnan már egyenesen hazajöttem Gazdagrétre. Itthon Mannát csak a lakásban engedtem szabadon, le még nem mertem engedni.

A postaláda tele volt jó és rossz dolgokkal. Egyszer már kiírtam rá, hogy: „Kérem, hogy a postaládámba se reklámokat, se befizetni való csekkeket ne tegyenek.” Ennek ellenére tele volt csekkekkel. Az viszont jó volt, hogy megjött Kínából a mini furdancs, és ami a legnagyobb dolog, megérkeztek a smaragdfa magok.

Adri telefonált, hogy jöhet-e megmutatni a Sony Experia-t. Amikor megjött, becsöngettem Emőkéhez is, aki éppen vacsorázott. Átjött és nekem is hozott szójabab főzeléket kemény tojással. Azután talált Manna nyakán egy kullancsot, de azt már nem itt operálta ki.


Már nagyon izgulok Áron miatt. Holnap 17:40-kor landol a gépe Liszt Feri 2-es terminálon. Azt tervezem, hogy onnan még hazajövünk, tömegközlekedéssel és bár ez hülyén hangzik, de azután még este lemegyünk Dömsödre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése