Rogánra várva

Korán, már hét óra előtt felkeltem.

Zoli bácsit láttam elindulni a kerékpárján. Kérdezve, hogy hova megy, megkértem, hogy útközben vegyen nekem 2-3 zsemlét.

Rám még várt néhány asztal lerámolása. Mire Zoli bácsi visszaért az elektronikai műhelyasztallal sikerült végezni.

Reggelire, ham and eggs és tejeskávé.

Elővettem a mélyhűtőből a pulykaszárnyakat, hogy délre, vagy kora délutánra felengedjenek.

A Duolingó gyakorlás következett, mert délutánra meg kell tanulnom angolul.

Befejeztem a kertben a fűnyírást és a szegélynyírást. Még az öntöző rendszerhez tervezett csöveket is rendre összetekertem és megkötöztem, hogy ne tudja benőni a gaz.

A kúp alatt rendeztem be a római tálba való zöldségek előkészítését. A római tálba a szokásos zöldségeken felül a narancs és banán is került a zöldségágyba. A tetejére került a jól megfűszerezett és fokhagymával megtűzdelt két nagy pulykaszárny és egy kilónyi csirke szárny. Az egész 180 ॰C-ra állítva mehetett be a sütőbe.

Közben Adri telefonált, hogy szerinte Zsolt a vendégeimmel nem fordult le az M0-ásnál, hanem továbbment és már a Bugyi kihajtót is elhagyva valahol Dabas környékén jár. Azonnal felhívtam Zsoltot, hogy vegye az irányt Kiskunlacháza felé és ott  térjen rá az 51-es útra.

Amikor láttam, hogy jól alakulnak a dolgok a sütőben, átmentem Gabikáékhoz a kulcsokért. Ott egy kicsit beszélgettünk kávézgattunk, majd Ferikével indultam vissza, mert szerettem volna, ha ő is megnézi, hogyan formálódnak a smaragdfáink.

Feri is meg volt lepődve azon, hogy milyen rendben van a kert.

Nemsokára befutott Zsolti Rogánékkal. A nagy üdvözlések után megmutattam nekik a ház minden zugát és le tudtunk ülni, megkóstolni a főztömet. Mindenki csak szuperlatívuszokban nyilatkozott a kajáról, miközben mindannyian jóllaktak, mielőtt még elfogyott volna.

Nekik nagyon tetszett a ház és az egész környék. Ebéd után elvittem őket a horgászboltba és megmutattam a közeli éttermet is. Kivittem Rogánt a Duna partra. Átadtam a ház kulcsai.

Még egy nagy locsolás a kertben és Zsoltival indultunk haza.

Az M0-áson egy nagy dugót sikerült kikerülnünk azáltal, hogy letértünk a Háros út felé.

Itthon Áron csak mérsékelten örült annak, hogy ismét apai felügyelet alá került.

Krisztától kellett megtudnom, hogy Áront felvették az Apáczai Csere János Gimnáziumba.