Mire 8-kor felébredtem Áron már elment a suliba. A kulcsaimat elfelejtette
visszaadni, ezért úgy mentem le a CBA-ba és a patikába, hogy a lakást nyitva
hagytam. Mannát is levittem
.
Vettem tarját, sajtot, 3 császárzsemlét, üdítőt, papír zsebkendőt,
patikában pedig Árnikát.
Megreggeliztem és még néhány dolgot betettem a hátiba.
Emőke nem volt otthon ezért Istvánt kértem meg, hogy zárja be a lakást, a
kulcsot és a pénzt pedig adja oda Emőke lányomnak.
9-kor indultam. 8-as busz, M4, M3. 10-re már végeztem a betegfelvétellel.
Az ágy, amit kaptam a 111-es szobában jól néz ki, de az EKG-hoz hiányzik a
személyzet és azt mondták, hogy erre majd keresnek valamilyen megoldást, mert a
kislány, aki ezt végezné, az először csak hétfőn jön.
Wifi nincs, de van olvasnivalóm, ezért nem vagyok türelmetlen.
A kórházi körülményeket illetően, sokkal rosszabbra számítottam. A négyágyas
szobában tisztaság, vadi új bútorok, amikhez ugyan nincsenek kulcsok, de
mindegyik tiszta. Új nyílászárók és minden szobához saját zuhanyozó és WC is
tartozik. Ha abban WC papír is lett volna, akkor azt hihettem volna, hogy valahol
Európában vagyok.
Még semmi érdemleges nem történt és máris hozták az ebédet. Olyan menza
leves volt, amit Áron utálna, de én megettem utána egy egész finom zöldbab főzelék
egy szelet hússal.
Utána jött egy aneszteziológus nő. Kikérdezett és részletesen elmondta,
hogy holnap mi vár rám.
Amikor már minden macera megszűnni látszott, jobbnak láttam olvasni, hogy
ne gondolkozzak a holnapi műtéten.
Ma még csak szelíd dolgok történnek, olyan, mint vérvétel, EKG. A kis
doktornő pedig elmondta, hogy mi vár rám holnap és, hogy néhány napig katétert
is kell majd hordanom.
Akármilyen szép belül egy kórház, jobb dolog kívül lenni.
Kora délután felhívott Adri és azzal nyugtatgatott, hogy ez egy kisebb
tortúra lesz, mint nála egy fogászati kezelés.
1/2 6-kor hozták a vacsorát, de akit holnap délelőtt műtenek, (mint például engem) az nem kaphat.
Este 1/2 8-kor elkezdődött a kínzás. Bejött a nővérke és azt mondta, hogy
fog adni egy beöntést. Most még kikaphatnám a szekrényből a cuccaimat és
menekülhetnék.
Nem mondhatom, hogy kellemes volt, de túléltem. Kaja nuku és éjféltől a
holnap délelőtt 11 órás műtétig inni sem szabad. Kaptam egy 0,5 mg-os Xanax-ot,
hogy azt reggel 8-kor vegyem be, így mire a műtétre kerül a sor már nem fogok
szorongani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése