Nem tudok szigorú lenni

Reggel már hétkor elkezdtem szedelődzködni és a reggeli kávé után annyi könnyítést adtam magamnak, hogy autóval kimegyek a CBA-ig, ott leparkolok, és csak onnan megyek a távolsági busszal, M3-as, M4-es metróval és 8-as busszal, majd otthonról vissza.

½ 10-re már otthon is voltam, de az otthon felejtett? gyógyszert otthon sem találtam.

Visszafele a buszon megismerkedtem S. Bernadettel, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, de hál’Istennek nem kell tartanom tőle, mert korban egyáltalán nem hozzám való.

Azonnal feltettem főni a csirkeaprólék levest, hogyha Áron mégis lejön, akkor már tudjunk ebédelni.

Közben felhívott a tanárnő, hogy hallotta, hogy a mobiltelefon ügy nálam kiverte a biztosítékot és mivel úgy látja, hogy Áronnak ez már így is nagy lecke volt, ő úgy döntött, hogy visszaadja Áronnak a telefont és én pedig próbáljak lenyugodni, mert ő nagyon szereti Áront és egy nagyon jólelkű gyereknek tartja.

Áronnal is beszéltem telefonon és ő a tegnapi felháborodásomra úgy reagált, hogy akkor ő most nem jön le Dömsödre.

A csirkeleves ebédre nagyon finom volt, de az olyan sok, hogy abból Áronnak is bőven jutna.

Elkezdtem a belső rendcsinálást, hogy mire kedden megjönnek Rogánék, addigra a ház számukra is lakható legyen.

Nagyon meglocsoltam az ágyásokat és a négy smaragdfának is adtam bőven.

Végre sikerült megnéznem a Zitától DVD-n kapott „Igazából szerelem” c. filmet.

Este nyolc óra után nagy meglepetésemre szólt a csengő. Először el nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az. Kimentem és nagy meglepetésemre Áron jött meg. Nagyon megörültem neki. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy most a leszúrásnak kellene következnie az iskolai mobilhasználat miatt. Helyette agyonpuszilgattam.