Laza reggeli a kúp alatt. Arra koncentrálunk, hogy amit nem tudunk magunkkal vinni, azt együk meg. Semmire sincs időnk, mert minden csak az indulásról és a készülődésről szól. Még vetettem egy utolsó pillantást a kütyükön az IGO-ra.
Átugrottam Gabikához és feltelepítettem neki a szoftveres kütyü kikapcsolót és elbúcsúztam tőlük két hétre. Kiálltam az autóval és vizsgáztattuk a huzikát, hogyan tud ő egyedül, illetve a mover-jével ráállni az autóra. A helyét gyorsan lenyírtam a szegélynyíróval. A bázis kulcsait átvittük Bénihez, arra az esetre ha Emőkének vagy Csabinak kedve támadna Dömsödön tölteni néhány napot, amíg mi az Adrián nyaralunk. Mindenki tette a dolgát és így közvetlenül ebéd után el is tudtunk indulni.
Az IGO azt javasolta, hogy menjünk fel az M0-ásig, de mi szerettünk volna inkább a Dunaújvárosi hídon átkelve eljutni az M7-esig. Béla azt tanácsolta, hogy mi induljunk el délre a saját elképzeléseink szerint, azután az IGO majd fog alkalmazkodni az új útitervünkhöz.
Délután öt és hat között elértük Nagykanizsát, de elsőre nem találtuk meg a kedvenc István fogadónkat. Amikor végre megtaláltuk, Möci megbeszélte a főnökkel, hogy mi a huzikában fogunk aludni a parkolóban. Nagyon finomat vacsoráztunk. Möci valamilyen kemencében sült csirkét, Áron rántott trappista sajtot rendelt majonézzel, én pedig vörösboros szarvaspörköltet kértem a helyi specialitású dödöllével.
Az Áron biciklijét ki kellett lakoltatnunk éjszakára a huzikából, hogy elférjünk és meg is tudjunk mozdulni. Már csak az esti fogmosás volt hátra és eltettük magunkat a hosszabb holnapi útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése