A reggeli cicamosdás a fogadóban. Áron az egész ceremónia helyett, inkább lustálkodik még egy kicsit. Utána reggelire Möci rántottát rendelt, én sült kolbászt mustárral, tormával és utána egy lágy tojást kakukkfűvel.
Simán megtaláltuk a Letenye felé vezető utat. A határátkelés viszonylag egyszerű és gyors. A fogadóban gyenge volt kávé, ezért egy újabb presszót kerestünk fel. Mi csak két kávét ittunk, Áron pedig egy nagy szendviccsel igyekezett pótolni a reggeli lemaradását.
Laciék érdeklődtek, hogy akkor hol vagyunk, megyünk e velük vitorlázni és várhatóan mikor érkezünk? Erre csak azt válaszoltam SMS-ben, hogy még 70 km-rel Preluk előtt vagyunk és mivel még nem tudtuk megoldani a huzika és az autó tárolását, köszönjük a meghívást, de ez alkalommal erről lemondunk és jó szelet kívánunk.
Háromkor érkeztünk meg a kempingbe. Möcit gyalog előre küldtem, hogy nézze meg, megvan-e a tavalyi kempingplaccunk. Szerencsére éppen akkor költözött el onnan egy holland csapat. Hárman benavigáltuk a huzikát a helyére és rögzítettük a helyét.
Bejelentkezés után azonnal elindultunk a tengernek. Áron rögtön össze is haverkodott egy Oroszlányból jött hazánkfia családjával és vele ment búvárkodni és tengeri csillagokra vadászni.
Kipakoltam a grillsütőt és tartozékait. Felállítottam a kempingasztalt a székeivel és a napernyővel. Még a ruhaszárító szettet is felszereltem, hogy nyugodtan mehessünk úszni. A homlokomon lévő seb már gyógyulóban van. Az orvosi engedély szerint már két napja érhet hozzá víz és a tengervíz csak gyógyító hatású lehet.
Sokadszor állapítottuk meg, hogy a tenger semmi mással nem vethető össsze, csak saját magával. Csodálatos. Az egyetlen, ami kényelmetlen volt, a be és kimászás, mert a talpam érzékeny és se a kavicsokat, se a sziklákat jól nem tűri.
Áron és Möci játékában eldurvult a játék, ezért kilátásba helyeztem egy nap szobafogságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése