Újra itthon (mármint Prelukban) ébredünk.Igaz, hogy csak tízkor ébredtünk, de legalább alaposan kipihentük magunkat. Möci felmérte, hogy mik azok az ételek, amik nem romlottak meg, amíg távol voltunk. A tökfőzeléket és a zöldbab főzelék maradékát kidobatta velem. Az épen maradt anyagokból lecsót készített reggelire. Utána még egy tejeskávé és krémes natúr joghurt.
Mellettünk egy csapat francia gyerek sátorozott. Reggeli után felszedték a sátorfájukat. Két tinédzser korú lány az eldobásra nyíló Quechuha sátor összehajtásával próbálkozott. Nézték, olvasgatták a használati utasítást. Möci angolul felajánlotta a segítségét, de amikor elfogadták rájött, hogy még életében nem csukott össze Quechuha sátrat. A gyerekek bepakolták cuccaikat egy mikrobuszba, majd körbeülték a fekete bőrű tanárunkat, aki egy órás megbeszélést tartott.
Mi lementünk a szardíniásba napozni és úszni a tengerbe. A kempingnek ezt a részét azért nevezzük szardíniásnak, mert az emberek olyan szorosan fekszenek egymás mellett, mint a halak a szardiniás dobozban.
Elmentem a recepcióba, hogy péntek helyett mára bevalljam a visszaérkezésünket és ezzel check in. Utána már emelt fővel mentem a wifi acces point-hoz, hogy megpróbáljam behozni a blogspot bejegyzések lemaradásait.
Közben beszélgettem Skype-on Schwimmer János barátommal, aki irígykedve hallgatta, hogy mi a Kvarner öbölben vagyunk.
Este az ágyból néztük meg "A három sárkány" című magyar filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése