Későn ébredeztem, de Möcit nem találtam magam mellett. Vagy nagyon horkoltam és ezért felment,hogy egyedül folytassa az alvást, vagy megszökött egy huszárkapitánnyal, hogy nélkülem folytassa az életét.
Már majdnem lekéstem a napsütés mentes reggelt, amikor elkezdtem a locsolást. A zöldbab nagyon lassan fejlődik, pedig tőlem is, meg a Jóistentől is mindent megkap.
Amíg Möci készítette a reggelit, addig a kúp alatt igyekeztem behozni a blogbejegyzéseim elmaradásait. Annyi minden történik velünk, hogy arra már szinte nem marad időm, hogy azt rögzítsem is.
Tamásnak sikerült átutalnom a pénzt, bár a Citibank online olyan hülye, hogy ha az átutalás napjának (munkaszüneti nap lévén) nem a "Ma"-i napot jelölöm, hanem a következő hétfőt, akkor közli, hogy azon az értéknapon nem tudja elvégezni a megbízást.
Elindultunk egy kerékpár túrára, de egy óra után a nagy hőség miatt feladtuk. Lepihentünk egy fa alatt és egy kis pihenő után visszaindultunk.
Miközben én a Forma 1-et néztem, Möci lazacot sütött hagymás almával, de egyikünknek sem volt nagy étvágya. Baromi meleg van. A kúp alatt az árnyékban is 36 celsius fok. Napközben többször is kimegyünk úszni egyet.
Végre nekiveselkedtem, hogy a három lazac fejet kipucoljam és feltegyem főni halászlének. Macerás egy meló, de majd holnap, amikor esszük, kiderül, hogy megérte-e. A lazac hulladékot odaadtam Gábornak. Már nincs saját macskájuk, de a szomszédból még járnak hozzájuk látogató cicák.
Panaszkodtam Möcinek, hogy nekem már ma nagyon hiányzik Áron. Remélhetőleg ezt az egy hetet valahogyan kibírjuk nélküle.
Csak nagyon későn jutottam a locsoláshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése