Hiába ébredtem fel hatkor, hogy hétre el tudjunk indulni, ez nem sikerült. A recepción kifizettem a két Prelukban töltött éjszakát, azzal, hogy a huzikát a kempingben hagyjuk és majd néhány nap múlva visszatérünk.
A pékségben vettem frissen sült kenyeret, lekváros táskát és nekiláttam a szalonna sütését és a lágy tojások főzését. Mire Möci összepakolt, kész lett a reggeli. Áron nem kért reggelit, de készített magának egy zsemlébe csomagolt szendvicset.
A kerékpárokat felszereltem és mindent összepakoltam. Lekapcsoltam a huzikát a 220 V-os hálózatról és sajnos elfelejtettem a hűtőszekrényt és a hűtőládát átállítani a 12V-os üzemre.
Möci megpróbált egy magyar vendéget rábírni, hogy időnként nézzen a huzikára, de ők is ma mennek haza.
Végül nyolc óra körül sikerült elindulnunk. Útközben megálltunk tankolni és kávézni. Lassan akart fogyni a több mint 300
km. Az autópálya díja 125 Kuna (kb. 5000.- Ft) volt.
Az IGO jól vizsgázott. Egy órával a várható érkezésünk előtt felhívtam Lacit, aki pontosan elmondta, hogy hol parkoljunk és hogyan jöjjünk be gyalog a kikötőbe. A találkozás örömére (Fruzsi, Emő és én) megittuk a maradék Unicumot.
Rögtön egy nagy vitorlás túrával kezdtünk. Miután kikötöttünk, bevásároltunk a vacsorához és a holnapi ebédhez. Vettünk sört és egy üveg sligovicát is. Laci, mint kapitány mindenkit bevont a hajón teendőkbe. Áron nagyon élvezte, hogy ő lett a parancsnok helyettes és minden rábízott feladatot igyekezett 100 %-osan teljesíteni, hogy a végén kiérdemelje a kapitány dicséretét. Az öböl egyik oldalán, ahol lehorgonyoztunk, volt egy lakatlan sziget, ahol papi kolostor és temető is volt.
Fürödtünk és úsztunk egy nagyot.
Amikor visszafele jöttünk, bizony felerősödött a szél. A hullámok egyre nagyobbak lettek, a hajó egyre jobban dűlt, néha a dőlés már meghaladta a 30 fokot. Laci parancsszavai egyre hangosabban és hadarósabban szóltak. Áron megismerte a tengeri betegség fogalmát. Laci ellátta tanácsokkal, hogy mit kell és mit lehet ilyenkor tenni.
Vacsorára Fruzsi kagylót főzött olívás, fokhagymás spagettivel. Lacinak pedig, aki nem szeret a gasztronómia világában kirándulni a maradék pörköltöt tálalta fel.
Jóllakva pattantunk be a Volvóba és átmentünk abba az öbölbe, ahol nézhettük a naplementét. Csak üdítőket ittunk. A vendéglős hozott Áronnak egy egész horgász készletet. Visszatérve Sutakiscicába mélyen és jót aludtunk a kapitányi
kajütben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése