Az utolsó teljes nap a kempingben

Későn ébredtünk és bár a tengerrel kezdtünk, gondolatban már elkezdtünk búcsúzkodni. Hivatalosan ma estig vagyunk elszámolva, de az a valószínű, hogy csak olyan későn indulunk, hogy már hajnalodni fog, de az is lehet, hogy már javában reggel lesz.

A reggelihez ez alkalommal lett sült szalonna és lágy tojás is. Áron ugyan fanyalgott, hogy a tojás egyik része túl kemény, a másik része meg túl lágy, de ráhagytuk. Ahogy drága Róza mondta volt: "Bolond lukból, bolond szél fú."

Délelőtt többször is tisztelegtünk a tenger Istene előtt, miközben búcsúkönnyeinktől egyre sósabb lett a víz.

Délután átmentünk Misiékhez. Sokat dumáltunk, főleg a gyerekek iskolai tanulmányairól és Áron esetleges iskola váltásáról. A sok duma mellé sok pálinka fogyott. Közben persze le-le mentünk úszkálni. Misiéknek közvetlenül a tenger parton van a Marikéktól bérelt lakókocsijuk. Átküldtük Áront, hogy hozza el a huzikában behűtött Rozét.

Áron, Barna és Blanka szoros barátságot kötöttek, miközben tengeri csodákat gyűjtögettek egy vödörbe.

Misi foglalkozása révén nagyon izgalmas dolgokat mesélt. Ildikónak pedig elég nagy a rálátása mutatkozott az iskolai rendszerek különbözőségére.

Egyelőre csak képletesen búcsúztunk el, mert Möci nagy vacsorát tervezett, de azért már most felírtuk egymás elérhetőségeit.
Amíg Möci készítette a vacsorát, addig én elkezdtem a szisztematikus pakolást.  Áron a tengeri herkentyűit készítette elő a szállításra. A két felnőtt kerékpárt rögzítettem a tartóján. Az autót a huzika elé állítottam, hogy csak fel kelljen akasztani és holnapig nehogy oda sátorozzon valaki. Möci még egy széket is kitett az út felé, hogy a kijáratot se zárják el.

Az egyik recepciós lány a szolgálata végén arra járt. Möci nem bújt el előle, hanem ellenkezőleg, nagyot köszönt neki, miközben engem kért meg, hogy búcsúzóul adjak neki ajándékba egy üveg rozét.

A vacsora alapja egy lecsó volt, amibe belekockáztuk a mélyhűtőből kivett maradék csirkemellet. Amikor ez már nagyjából elkészült, akkor a Möci kiszedette velem egy külön tálba úgy, hogy a leve megmaradjon. Ezt egy kis vízzel felöntve felforraltam és ekkor került bele a két zacskó olaszos félkész tészta.

Mire Misi és Ildikó megjöttek, már tálalásra készen lett a csoda kaja. Még egy utolsó kőr slivovica. Öten szedtünk a lábosból és mindenkinek nagyon ízlett, de a mennyiséggel nem tudtunk megbirkózni. Most már végleg elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy még gyakran fogunk találkozni egymással.