vitorlásról álmodozunk

Már 3/4 7-kor felkeltem egy kis napsütés előtti locsoláshoz. Igaz, hogy utána még egy kicsit visszabújtam, folytatni az álmomat. Álmomban egy vitorlázat nélküli hajóval manővereztem egy kikötőben. Lehet, hogy az egész Áron vágyairól szólt, mert egyre gyakrabban emlegeti, hogy jó lenne nekünk is egy vitorlás.

Möci készítette a reggelit, de a lágy tojás főzését nem bíztam rá. A fiúknak addig tart a dolog, amíg mindent megesznek. A reggeli utáni elpakolás már nem természetes

Egy újabb gyomlálásba kezdtem. Utána csapatostul kimentünk a Dunára. Ma nem csak a nap tűzött ezerrel, hanem egy kis szellő is fújt. A fiúk gumimatraccal és nagy labdával színesítették a lubickolásukat. Nem tudtak betelni a vízzel.

Közben elkezdtem készíteni a híres bufallói csípős csirkeszárnyat. Úgy éreztem, hogy túl sok lesz, de nem baj, mert Laci úgyis jön a fiúkért délután, legalább őt is megkínálhatjuk vele. Möci segített, mert ő készítette hozzá a salátát. A görögdinnye nem fért sehova, ezért a huzika hűtőszekrényéből kiszereltem a rácsokat és a polcokat és csak úgy tudtam betenni a nagy dinnyét. A szerelékeket amúgy is be kellett tenni a mosogatógépbe, mert az része a hűtő takarításának.

Akkora sikere volt a csirkeszárnynak, hogy a Lacinak félretett darabok is elkeltek. Utána jött a sztracsatella fagyi a tejszínhabbal.

Még egy adag játék, szinte az utolsó felvonás mert a fiúk közben minden cuccukat összepakoltak és készülődtek a hazamenetelre.

Laci hat óra körül érkezett. Gyors élménybeszámoló után nekiálltunk a jól lehűlt görögdinnye elpusztításának.
Amikor a fiúk és Laci elbúcsúztak, Áron is hozzákezdett a holnapi utazásnak a Tócsa táborba. Lenyúlta az új bőrönd szettből a nagyobb gurulóst és a tisztálkodószeres  kis táskát.
Későn este felhívtam a szervezőket, hogy adjanak egy pontos útbaigazítást, esetleg GPS kódokat, hogy holnap könnyebben odataláljunk. Meg is ígérték, hogy még  kora reggelig elküldik email-ben.