A reggeli ébredés és fogmosás után összecsomagoltuk a saját cuccainkat. Fruzsi gyorsan összedobott egy lecsót.
Viszonylag szélcsendes időben, de azért vitorlával tértünk vissza abba a kikötőbe, ahol Lacinak tankolnia kellett. Itt felerősödött a szél, pedig már nem volt rá szükség, emiatt azután amíg mi tankoltunk, egy másik hajó nekünk sodródott. Fruzsina elővarázsolt egy Eszter által már kinőtt Lacoste trikót, ami nagyon jól állt Áronnak.
Innen már motorral mentünk a saját kikötőnkbe. Kiszálltunk és elbúcsúztunk Laciéktól. -kicsit izgultunk, hogy vajon jó helyen parkoltunk-e, megvan-e az autónk, nincs semmi baja, nincs-e rajta mikulás csomag vagy kerékbilincs, de nem volt.
Első utunk egy TESCO szerűségbe vezetett, ahol kisebb bevásárlást tettünk. Vettünk azonnali helyben fogyasztásra egy kis grillcsirke törmeléket, mustárt, kenyeret és Leültünk a presszó teraszán és úgy rendeltük meg a kávét, hogy csak azután szervírozza a kisasszony, amikor már befejeztük a falatozást.
Elindultunk Preluk felé, de úgy döntöttünk, hogy megmondjuk az IGO-nak, hogy kerülje az autópályákat. Így a három óra helyett ugyan öt órás volt az út, de sokkal szebb és érdekesebb, mint odafele, arról nem is beszélve, hogy nem kellett autópálya díjat fizetnünk. Az állandóan feltűnő sebességkorlátozó táblák és az IGO-ban Andrea folytonos figyelmeztetése miatt, hogy "Átlépted a megengedett sebességhatárt!", csak 40 és 80 km/óra sebességgel haladtunk. Az út hosszú és gyönyörű volt. Bár én nem bámészkodhattam, mert Möci azt mondta: "Te csak vezess, én majd elmondom, hogy mi szépeket látok". Útközben megálltunk egy kempingnél és úgy tettünk, mintha érdeklődnénk, miközben csak csobbantunk egyet a tengerben, hogy felfrissüljünk.
Az IGO által ígért 1/4 10-re érkeztünk meg. A nap már lement. A huzika érintetlen volt. Mind a hárman elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy a fogmosás után bezuhanjunk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése