Sima reggeli forgatókönyv. Áron elindult a suliba. Reggeli után kicsit eltakarítottam.
Felhívott az ELMŰ, hogy a számítógép nekik megint azt jelezte, hogy ott Dömsödön nincs meg a 220 Volt, megtudnám-e nézni. Mondtam, ha megfizetik, hogy Budapestről lemenjek, szívesen.
Elhatároztam, hogy ma visszaviszem Laciéknak a Nikont. Az SD kártyáról levettem a fotókat, amiket még karácsonykor készítettem. Lazán felültem a 139-esre és két átszállással már ott is voltam. Fruzsi nem hívott be, mert mint mondta Laci éppen gödörben van. Nem is baj mert sietnem kellett vissza haza. Lacival nem lenne semmi probléma,mert mindene meglenne ahhoz, hogy boldog legyen. Szerintem egy hiányzik: nem érezte meg annak az ízét, hogy milyen jó dolog adni, hogy mennyire hozzájárul az ember boldogságához, ha másnak mosolyt tud csalni az arcára.
Elkészítettem Emőnek az első adag angol-magyar szókártyát, mert úgy gondoltam, hogy most már a nyelvtani szerkezetekkel előrébb tart, mint a szókincsével.
Itthon lementem a nyugger kajánkért, de nem abból ettem, hanem a tegnapi maradékot ebédelem. A Möci főzte halászléből már csak egy pici maradt, de az nagyon finom volt.
Délután jöttek az ikrek németezni. Áron is időben megérkezett, de mire előszedte az egyetlen író képes ceruzáját, eltelt egy kis idő. Végül a szódolgozat 90, 60 és 30 %-ban sikerült. Szomorúságomra Ároné lett a legrosszabb.
Möci nem tudta kivárni a gyakorlás végét és egyedül vacsorázott, de azért szolidárisan végig ülte, amíg mi tömjük a fejünket. Áron a nyugger kajából ette a töltött paprikát főtt krumplival, én pedig egy főtt fradi kolbászt mustárral és hordós káposztával.
Együtt megnéztük a dropbox-ba megosztott Gerlitzen2013-as foldert, amit Emő odabent nem tudott megnyitni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése