megint síelünk

Egyre nehezebben ébredünk, a felkelés pedig egyenesen kínszenvedés. Csak akkor kezdek igazán felébredni, amikor a reggeli kávémat iszom.
A reggelinél többen is érdeklődtek, hogy a tegnapi nappal ellentétben, ma megyünk-e síelni. Persze, hogy megyünk, hát azért tettünk meg majdnem 600 km-t, hogy síeljünk.
Felmentünk a kabinos lifttel, de nem álltunk be egyetlen oktatói csapatba se. Egyedül Áron foglalja el a helyét Zoli bácsi csoportjában. Emőnek eddig nem sikerült teljesen legyőznie a sípályával szembeni averzióját. Stratégiát váltok az oktatásában.Nagyon lassan és csak alacsony fokozatokban megy a gyakorlás. Először eke, azután megállás, megint elindul és eke, megint megállás. Emő ezzel a lassú módszerrel egészen elégedett volt és mindjárt jobban megjött az önbizalma és már nem is látta olyan meredeknek a pályát.
Áron is visszaérkezett az edzésről. Zoli bácsi meg volt elégedve Áron fejlődésével. A déli szünetet mind a hárman kihasználjuk egy kis napozásra és szendvicsezésre. Délután még csúszkálunk egy kicsit. Áron nagyon készül a holnapi versenyre.
Hazafele már mindenki kókadozik a buszon. Zoli bácsi tart még egy eligazítást a holnapi napról. Otthon rohanunk a wellnessbe.
Zoli bácsi rendezett egy vetélkedőt, amin csak a fiatalok vehetnek részt. Utána visszavisszük a bérelt cuccokat a kölcsönzőbe és mehetünk vacsorázni. Az eligazítás szerint holnap egy órával korábban van a reggeli.
A szálláshelyünkön elkezdődik a pakolás, mert reggel már a csomagokkal együtt szállunk a buszra és úgy indulunk síelni. Szigorúan korai lefekvést rendeltem el a holnapi verseny miatt.