Möci már korán elindult dolgozni. Áron nem mutatkozott elég összeszedettnek reggel. Kétszer is visszajött a kapuból, mert eszébe jutott, hogy még mit felejtett itthon. Még így is kétséges volt, hogy a tornazsákja hol van. Azon is elkezdett velem vitatkozni, hogy a félévi bizit aláírtam e vagy sem, mert én úgy emlékeztem, hogy még nem írtam alá. Nagy nehezen igazat adott és így aláírhattam a gyenge féléves bizonyítványát.Egyébként úgy döntöttem, hogy nem az elégedetlenségemnek fogok nagyobb hangsúlyt adni, hanem többet fogok vele az iskolai dolgaival foglalkozni.
Reggeli után húztam halasztottam a számítógép bekapcsolását, mert attól szorongtam, hogy a két cég, akiktől már péntek óta várok egy választ, még mindig nem válaszoltak és gondoltam, minél több időt hagyok, annál nagyobb valószínűséggel jön a válasz. Végül, amikor egyik sem írt mind a kettőt felhívtam. Az egyikkel a három kütyüt kellett tisztázni és sikerült is. Azt ígérték, február közepére megjönnek a kütyük. A másik cég azt mondta, hogy holnap megírja az ajánlatot a nagyobb inverterre.
Möcinek sikerült odabent kinyomtatnia a leltárt, de még fog rajta kozmetikázni.
Emőke felhozta a nyugger kaját, de megint csak a régi karfiol levest ettem meg. Délután Emőlével átvettük a géptan néhány tételét. Mindketten hasznosnak ítéltük a másfél órát.
Áron megint rossz híreket hozott a suliból. Többek között két egyest, amiért nem volt meg az ének füzete. Nagyon begurultam. Nincs játék, nincs olvasás, és nincs számítógép. Azt kértem, hogy tegyen rendet a szobájában, fejezze be a leckéjét, fordítsa le a megadott tíz német mondtatot.
Mi ketten a Möcivel elindultunk Tamásért és onnan S. Lacihoz. Elindulás előtt még becsöngettünk Emőkéhez, ma estére legyen Áron pótmamája, nézzen be hozzá nyolc óra körül. Vacsora, fürdés, fogmosás, iskolatáska bepakolása órarend szerint, és a holnap felveendő ruhák kikészítése.
Laciéknál finom volt a vacsora, a többiek pálinkáztak és boroztgattak én meg hazahozhattam mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése