Nagyon nehezen megy a síelés utáni visszazökkenés a szürke hétköznapokba. Áron felkeltése még kettőnknek is egy nagy kihívás volt. Még az a szerencse, hogy Zoli bácsi szerintünk nem veszi majd nagyon zokon, ha ma egy kicsit lazábban mennek majd a dolgok. Áron végül nagy nehezen összeszedte magát és 3/4 8-kor elindult a suliba. Neki sem lesz egyszerű a hosszú karácsonyi szünet után visszaállni a régi kerékvágásba.
Itthon elkezdtem felhordani a nagyobb sporttáskákat az autóból és elindítottam az első adag nagymosást. A postában voltak olyan levelek, amelyek azonnali intézkedést kívántak. Ha már itt tartottam, akkor megírtam a köszönő levelet a smaragdfa magküldőjének és egy kisebb adagot (de az is több mint 50 mag) továbbküldtem Lacinak.
Az első kiteregetés után felhoztam mind a két nyugger kaját. Én a levesből ettem, Emő meg a tegnapról megmaradt paradicsomos káposztát a hússal.
Azután elintéztem az Önkormányzatnál a hivatalos igazolásomat, majd amikor az is készen lett leszaladtam a postára és feladtam.
Délután négyre jöttek az ikrek németezni és az utolsó percben Áron is befutott. Nagyon hasznos másfél órát töltöttünk így négyesben együtt.
Este hármasban vacsoráztuk, de még így sem sikerült a hűtőszekrényből mindent elpusztítanunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése