Lustálkodással kezdődött a nap. Úgy tűnik Áron megelégelte, hogy még kilenckor is az ágyban vagyunk és bejelentette, hogy ő elkészíti a kettőnk reggelijét. Néhány részletkérdéssel még nem volt tisztában, de azt megkérdezte. Például nem tudta, hogy a sült szalonn készítéséhez kell-e olajat tenni a serpenyőbe. Igaz, hogy elfelejtett deszkát tenni az asztalra és a kenyér szeletelésénél elvágta az asztalterítőt, de nem tudtam haragudni rá, mert olyan drága volt. Fantasztikus reggelit rittyentett.
Délelőtt, olvasás, bélyegezés, majd átmentünk Gabikáékhoz. Vittünk át csontot a Rokinak és feköszöntöttük Gabikát. Kávézgattunk és kitárgyaltuk, milyen okos telefont lenne érdemes vennie Gabikának.
Visszajövet megettük a maradékokat ebédre. Délután átmentem látszerészbe és megragasztottam a szemüvegem szárát, ami még pénteken kiesett a csuklópántból (magyarul Scharnir).
Napközben nem tudtam elérni, hogy Áron megmutassa a füzeteit és a leckéjét. Korán kezdtünk el csomagolni és hazaindulni. Útközben megálltunk Kiskunlacházán, mert Ági már hetek óta nem veszi fel a decemberi járandóságát. Szemmel láthatóan örült, amikor megtudta, hogy nem kell visszaadnia az ötezresből, mert az egy karácsonyfa dísz.
A bureknél még egy kicsit bevásároltunk, de onnan már megállás nélkül haza. Nagyon lassan jöttünk, mert sok összecsúszásos koccanást láttunk az úton.
Jól esett, hogy itthon Möci már nagyon várt minket. Emőke csak nagyon késő ért haza az eplényi síelésből, de mint mesélte nagyon jól érezte magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése