2013. január 19., szombat

bealudtunk

Annyira bealudtunk, hogy Áron (pincér) ébresztett bennünket, hogy felhozta az elkészített reggelit. Igaz, hogy hajnaltájt Möci azzal keltegetett, hogy szerinte leállt a fűtés és le kellett mennem újraindítani.
Nos a kis pincér nem csal a szalonnás tükörtojást hozta fel kenyérrel és kávéval, de még a kis kerek asztalt is, hogy arról fogyasszuk el a reggelit. A kávéhoz még volt Jó reggelt müzlis szelet, szóval agyon voltunk kényeztetve. Emő arra gyanakodott, hogy ez a tegnapi félévi bizonyítvány fölötti csalódottságomra készült és rögtön meg is jegyezte, hogy a német hármast azért ki kell még javítani évvégére.
Reggeli után azt találtam mondani, miközben magamra húztam a takarót, hogy halkan induljatok el a piacra, hogy én még tudjak egy kicsit szundikálni. Végül megembereltem magam és elindultunk a piacra. Áront otthon hagytuk. Kedve sem volt velünk jönni és a tegnap kimosott cuccai sem száradtak meg tökéletesen. Csak azt az egyet kértem, hogy számítógépezés helyett kezdje el a leckéjét írni. Azt hittem, hogy most, miután jól vagyunk lakva, kevesebbet fogunk költeni, de ez nem jött össze. Hazajövet levagdostam egy adag bélyeget, Emő pedig nekiállt főzni. Még nem hűlt ki teljesen a cserépkályha, amikor felújítottam benne a tüzet. Emő főzéséhez a rénszarvasok módján kimentem a kertbe és a hó alól kepargattam össze néhány zeller levelet. Fantasztikusan friss és zöld maradt.
Már kezdtem türelmetlen lenni, amikor Emőke telefonált, hogy sikerült a vizsgája.
Ebéd előtt még tettünk egy nagy sétát, kihasználva, hogy olyan gyönyörűen süt a nap. Az ebéd készítésénekutolsó fázisában bevezettem egy újítást. Emő megkóstóltatta velem a csirke aprólék levest, amiről mind a ketten megállapítottuk, hogy egy kicsit sótlan. A székelykáposzta, amiben a füstölt borda főtt, meg egy picit túl sós volt. Ekkor történelemformáló újítást vezettem be. Mind a kettőből kinyertem egy-egy pohár lét és az ellenkező lábasba töltöttem vissza. Ettől nem csupán helyreállt az ízek egyensúlya, de mind a kettőnek javított az ízvilágán is. Az ebéd egyszerűen felséges volt. volt. Emő délután az angolját tanulta, Áron olvasott, én pedig leáztattam a délelőtti bélyegeket.
Hat körül bekapcsoltuk a szaunát és egy jót szaunáztunk.
Már elég későre járt amikor kiderült, hogy a TV-ben megy a Botswanai "Az Istenek a fejükre estek"c. film, amire adtunk Áronnak egy rendkívüli "későbben fekhetsz le" engedélyt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése