2017. november 11., szombat

We The Curious (Csodák Palotája Bristolban)

A reggelit Artival együtt készítjük. Én a lágy tojásokat főzöm egy kislábas vízben, Arti pedig a kolbászkákat süti tepsiben. 

Reggelire megtért (az elveszett bárányka) Samó is. A reggeli fénypontja a tegnapról maradt kenőcs a magvas kenyéren, amit a sült kolbászhoz fogyasztunk.

Egy délelőtti élményem, hogy Arti elővesz egy általam több mint 10 éve (igaz, hogy akkoriban nagy gonddal) fából készített játékot, amiről már azt gondoltam, hogy idővel, ha másért nem, de a sok költözködés miatt már régen az enyészet áldozata lett. A fa játék építőkockák ma éppolyan becsben vannak, mint hajdanán új korában voltak.

Ádám elvitt Samót, meg engem a bolhapiacra, de nem volt valami túl nagy a felhozatal.

Délben Norci csak egy kis elő ebédszerű pizzával kínált minket, mert kettőre várta a TESCO házhoz szállítását, amiben az igazi alapanyagok érkeznek majd.

Janka meg én közben elindultunk az At Bristol Science Center (új nevén: We The Curious) itteni Csodák Palotájába. A 24-e buszon csak a Jankának kellett vennem egy One Day Ticket-et, mert én mondtam, hogy én már 100 éves vagyok és csak mutattam a személyimet.

A kiállításon mind a kettőnket minden érdekelt, de engem legfőképpen az, hogy el ne veszíthessük egymást. Mielőtt elindultunk volna haza, Janka szerette volna, ha még veszünk egy-két gagyi vásárfiát, de az olcsóbbak nem érdekelték.

Hazajövet finom paprikás krumpli várt ,minket, amiből még repetát is kértem.

Vacsora után végre sikerült Skype-on beszélnem Áronnal, akinek szerintem azért nem hiányzom, mert így legalább cincoghatnak az egerek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése