Fadepo

Mára is összeállítottam egy kis feladat listát.

Reggelire egy kis zsíros pirítós készült lilahagymával és tejeskávéval.

Rendezgettem az angol nyelvóra állományokat, hogy délután tudjak belőlük újabb DVD-t készíteni.

½ 11-re mentem be a Közhely-be, ahova Zsuzsa szervezett egy német beszélgető csoportot. Meglepetésemre ez nem is német társalgás volt, hanem egy igazi német óra, csak Zsuzsa szerénységből előre nem mondta, hogy ő ilyen jól tud tanítani. Nekem ez azért volt fontos, mert most, hogy már hosszú évek óta nem használom aktívan a német nyelvet, és nem szeretnék úgy pórul járni, hogy az egész kihullik az agyamból.

A szünetben Kati beszámolt róla, hogy a DVD-t, amit tegnap vittem neki, sikerült megnéznie és nagyon tetszett neki.

Onnan a Nissan Centrumba mentem és egy kávé mellett egy negyedórát töltöttem az autót.

Hazajövet felhívtam a fadepót, hogy elkészítették-e nekem a 10 x 15-ös 5 méteres szelemen gerendát? Igen és mehetek érte. 

A hosszú úton (Üllői út 651.) elkezdtem szorongani attól, hogy az 5 méteres gerenda elől-hátul túl fog lógni az autón és még lóbálni is fogja azt. Útközben úgy döntöttem, hogy kettéfűrészeltetem és Dömsödön majd a középső oszlop tetején fognak találkozni.

A fadepónál nagyon rendesen kiszolgáltak, én pedig alaposan megkötöztem a csomagtartón a két 2,5 méteres darabot és így legalább nyugodtan jöttem haza.

Itthon Áron nem kért a maradék paprikás krumpliból, így azután azt ketten ettük meg Emőkével.

Árontól azt kértem délután háromtól este tízig, hogy először foglalkozzon az iskolai feladataival, utána rámolja ki a mosogatógépet, tegyen rendet a szobájában, esetleg vigye le a szemetet utána duolingó és ha még van hozzá kedve, készítsen nekem egy kamilla teát. Ezt mind nem csinálta, csak Internetezett.

Tíz óra után már határozottan kértem, hogy feküdjön le, mert baj lesz a reggeli felkeléssel.