Áron goromba

Mondanom sem kell, hogy a tegnapi késői lefekvés után, reggel nem ment simán Áron felkeltése és csak a piac zárására értünk oda. 

Esztike már pakolta az áruit az autójába, de még futtában adott egy snidlinges túrót és egy doboz tojást. 

Mialatt vettem egy darab füstölt tarját, Áront kértem, hogy vegyen valamilyen zöldfőzelék félét a csirkemellhez. Vett is egy nagy fej kelkáposztát.

Visszatérve kértem, hogy amíg a kocsi beállón dolgozom, készítsen reggelit. Én csak egy vékony szelet tarját kértem egy tükörtojással. Sokszor kellett kérnem, mert el volt foglalva a számítógéppel. Amikor végre ½ 1-kor leültünk reggelizni, kérdeztem, hogy miért nem sütött nekem egy szelet tarját. Olyan gorombán válaszolt, hogy mert nem találta, hogy azonnal megkértem, menjen haza.

A házban olyan rendetlenséget hagyott, hogy amikor később átjött Miskolczi Marika, hogy kitakarítson, azt kérte, hogy előbb nagyjából rámoljak össze, mert az étel és italmaradékot, a tányérokat, bögréket és az evőeszközöket még csak-csak tudja, hogy hova valók, de a többit nem. 

Elmesélte a Németországi élményeit és megbeszéltük, hogy a hét közben bármikor lejövök, át tudom adni neki megmunkálásra a lakást.

Zoli bácsi több-kevesebb sikerrel megpróbálta lefektetni a maradék térköveket, én pedig föltettem az autót tölteni az éjszakai (u.n. vezérelt) árammal.

Délután csöngetett Levente. Áront szerette volna elhívni, focizni. Vele csak a rossz hírt tudtam közölni, hogy Áront hazaküldtem.

Feltettem főni a kelkáposzta főzeléket. Igaz, hogy nem volt itthon krumpli, de így is fonom lett. Sütöttem hozzá néhány szelet csirke mellet. Próbáltam egy kicsit összepakolni, de az majdnem, hogy reménytelen.