Emő már korán felment, hogy még egy utolsót csomagoljon. Áron még mélyen aludt, amikor lementem elintézni a havi postatakarék ügyemet és vettem néhány apróságot a reggelinkhez.
Áron azt mondta, hogy ilyen melegben ő nem tud enni. Megértőleg egyedül reggeliztem. Le is ültem volna a gép elé, hogy néhány dolgot még elintézzek, de Internet egy szál se. Számomra is maradtak a csomagolás utolsó simításai. Már-már kezdtem aggódni, hogy mennyire le vagyunk maradva, amikor lejött Emő és bejelentette, hogy neki még minimum két órára van szüksége, hogy mindennel kész legyen. Mellette nehéz másodiknak lenni. Addig mi is mindent bepakoltunk az autóba és amikor még ekkor sem történt semmi Emő körül, felmentem és tíz perc múlva már vihettük is le a csomagokat az autóba. Már csak a mélyhűtőből kellett a cuccokat betenni a hűtőládába és indulhattunk.
Az úton az autó klima nagyon nehezen birkózott meg a 38 fokos meleggel, de azért bírta a kihívást. Csak a Burek pékségnál álltunk meg és ott is csak addig, amíg fel nem tankoltunk ki-ki ízlése és étvágya szerint.
Dömsödön csak annyit engedélyeztem, amíg a hűtőládából ismét a mélyhűtőbe kerülnek a dolgok. Irány a Duna. Ezt nem lehet elcserélni semmivel. Legalább egy másfél órát úszkáltunk a vízben és ugráltunk a vízbe. Csak a hasunk vitt vissza a házba. Én megpucoltam azt a rengeteg spenótot, amit Borókától kaptunk, Emő pedig nekikezdett sütni egy fokhagymás kapros bureket és azt ettük a spenóthoz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése