Kora hajnaltájt viharos szél kerekedett. Emővel mind a ketten felébredtünk és ki is mentünk terepszemlét tartani, hogy vajjon miket borított-e fel a vihar. Kicsit szemerkélt hozzá az eső, de hamar elcsendesedett. Áron mindebből semmit nem érzékelt, aludt mint a bunda. A francia kamaszcsapat is felébredt, mert a szorosan egymás mellé telepített húsz sátorból néhányat felszakított a vihar. Sikerült hamar visszaaludnunk.
Lustasági rekordot döntöttünk. Nem, hogy későn, de fél tízkor sikerült felébrednünk.
Kiszaladtam a pékségbe és hoztam friss kenyeret (kruh), sajtos bureket és meggyes pitét.
Mire eljött a dél, már túl voltunk a reggelin és mehettünk a tengerbe. Megnéztük a naptárt és szomorúan konstatáltuk, hogy egy hét múlva már nem leszünk itt.
Áron egy kissé hanyagolt minket, mert az új debreceni barátaival hancúrozott a tengerben.
Ebédre Emő a milánói makarónit készített reszelt sajttal. Áron nem szívesen bírkózott meg a kelkáposzta leves előétellel, de utána annál nagyobb kedvvel ette a milánóit. Ráadásnak beküldött egy gyümölcskefírt egy banánnal.
Ebéd után felhívtuk Nóra nagyit és mind a hárman beszámoltunk adriai élményeinkről. Már lemenőben volt a nap, amikor meghívtam a debreceni fiúkat Áronnal egy fagyira. Emő szedte össze a társaságot és szólt a recepció hotspotjánál, hogy jöhetek, ott fognak várni az étteremben. A fiúk fagyit, mi pedig jeges kávét fogyasztottunk. A buli jó, a minőség felejthető volt. Emő lehet, hogy egy kis napszúrást kapott, mert este nem érezte jól magát. Szédült és egy kis hányingere volt. Abban a reményben feküdtünk le, hogy reggelre majd elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése