2012. július 22., vasárnap

Gundel palacsinta

Sokáig aludtunk, csak nyolc óra után keltünk fel, sőt, Áron még akkor is aludt, amikor mi már lejöttünk reggelizni. Lite-os reggelit tarveztünk a tegnapi nagy zabálás után. Azért egy kis angol szalonna bekeveredett a lágytojásos, parizeres reggelinkbe. A paradicsomos öntözése közben Zoli bácsi előállt a kérésével, hogy egy ezres kellene neki kenyérre. Mondtam neki, hogy jó és még egy fél kenyérrel is megfejeltük a kérését. A nap szikrázóan süt, de a levegő lehűlt rendesen.
Nekiálltam megfoltozni a hűtőszekrény elrepedt alsó zöldségtartóját. Emővel végignéztünk egy direktben tolmácsolt amerikai prédikációt a neten.
Ebédre Emő elővett néhány szelet lazacot a mélyhűtőből. Annyira éhes volt, hogy egy hadseregre valót kellett megsütnöm. A hozzá tervezett görög salátát is ehhez méretezte, de nekem nem volt más dolgom, csak szót fogadni, a lazacot megsütni és a görög salit elkészíteni. Még nem, jött el a tél, így a kúp alatt ebédeltünk. Utána Gundel  palacsinta készült, amihez feltörtem és megdaráltam a dió készleteinket.
Béláékkal megbeszéltem, hogy mi meghosszabbítjuk a dömsödi kiruccanásunkat és csak holnap fogjuk meglátogatni őket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése