A paradicsomos kapjon vizet, mielőtt még melegen sütne a nap. Két rövidebb karót kicseréltem, mert mire hazajövünk az Adriáról, biztosan kinövi. Zoli bácsval megbeszéltem, hogy amíg mi áztatjuk magunkat a tengerben, addig ő reggelente locsolja meg mintagazdaságot.
Szolid reggeli után nekiláttam, hogy még egy megerősítő csíkot ragasszak a Sevylor üléstakarójára. Most, hogy a huzika és az autó átköltözött a lenyírt térfélre, újabb csíkokat lehetett nyírni a fűvön. Így sem nyírtam le az egészet, de annyira igen, hogy átvihettem a fűnyírót a Feri bácsinak.
Délben megpróbáltunk még a bablevesből enni, de a nagy hőségben egyikünknek sem volt kedve hozzá. Egy-két dolgot bepakoltunk a huzikába, majd elindultunk Székesfehérvárra megnézni Emő kiállítását és őt magát hazahozni.
Egy darabig minden ment simán az IGO-val, majd egyszercsak a Dunaújvárosi új híd után elvesztettük a fonalat, mert a 62 útnak átadták az új szakaszát. Az út annyira új volt, hogy még a tájékoztató táblák sem voltak letelepítve, az IGO meg egyszerűen úgy érzékelte, hogy úttalan utakon a zöld mezőn vágunk át. Először elbizonytalanodtunk és visszafordultam, de egy motoros megnyugtatott, hogy nyugodtan menjünk tovább, hamarosan lesznek táblák is.
Kettő előtt értünk a kiállítás helyszínére. Nagyon megörüültünk Emőt épségben viszontlátni és még volt szerencsénk látni alkotásait is a falon.
Áron lelkesen felismert néhány képet. Segítettünk leszedni és becsomagolni a képeket és az uatóba is úgy befért mind, hogy nem kellett tartanunk a képek sérülésétől. Hazafele megálltunk Agárdon egy kicsit falatozni. Az áraktól majd hanyattestem. A halsütőnél a beparkolás 1000.- forintba került volna, ha ott kívánom elfogyasztani az olcsó 3.800.- forintos hecket. Budapesten először elvittük L. M. Katihoz a szívességből hazahozott képeket, majd Emőkéhez mentünk, hogy segítsünk neki kiköltözni és az előre becsomagolt cuccait áthozni. Hamar kiderült, hogy jobb lett volna, ha előbb Emő képeit rámoljuk ki, mert nem gondoltam, hogy a fogadott lányomnak ennyi göncikéje van. Nagy nehezen bepaszíroztunk mindent az autóba és itthon folytatódott a trógerolás. Zuhanyozás, pihegés, zuhanyozás. Telefonon elbúcsúztunk Nóra nagyitól, mivel holnap indulunk Budapest-Dömsöd-Nagykanizsa-Preluk útvonalon a kéthetes lubickolásra.
Este átjött Emőke. Korábbi bizonytalanságát felváltva közölte, hogy mégsem jön velünk az Adriára és inkább itthon rendezi a sorait. Amíg ő Áronnal a konyhában sakkozott, addig mi néztük az Olasz-Spanyol döntőt. Éjfélkor követtük Áront és mi is bezuhantunk az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése