Reggel korán mentem ki WC-re és látom, hogy szörfösök sisere hada lepte el az öblöt. Felültem a szikla tetejére, hogy csodáljam őket. Zseniális deszkák és vitorlák, de ez még csak a kezdet. Nagy tudású szörfösök. Helyesen döntöttem, hogy nem hoztuk el egyik szörfdeszkát sem, mert itt nevetség tárgya lennék. Az, hogy a szörfök kb. tízszer modernebbek és drágábbak, az egy dolog, de, hogy már se fizikummal, se technikai tudással és főleg a derekammal nem bírnám, az a másik. Be kell látnom, hogy amikor én több mint harminc éve kezdtem ezt a sportot, akkor fiatalabb voltam és az én szörföm volt maga a király. Azóta amennyit a deszkák és a vitorlák fejlődtek, én pont annyit öregedtem. Az embernek ezt be kell látnia és akkor nem kerül ellentmondásba a saját vágyaival. Nekem marad a lassú lite-os dunai szörfözés és esteleg majd Áron örökli ezt a gyönyörű hobbyt.
Drága anyámtól, Rózától ezen a téren is volt mit tanulnom. Amikor ő 90 fölött az öregek otthonában volt, azt kérdeztem tőle, mitől van az, hogy miközben a többiek elégedetlenek és folyton reklamálnak valamiért, te meg vagy elégedve a helyzeteddel.
Gáborkám, ez nagyon egyszerű: Az ő problémáik többsége a korukból fakad és ők nem tudnak megbékélni azzal a ténnyel, hogy megöregedtek, én meg ezt a tényt tudomásul veszem.
A reggelihez, amíg Emő terített, kiszaladtam a kis boltba és vettem forró friss bureket és meggyes pitét. Közben megállapítottam, hogy a szokásos vasárnapi zsibvásár folyik. Reggeli után kivittem Emőt és Áront a zsibire. Emőnek vettünk egy strandpapucsot éppen heted áron, mint amennyiért tegnap bent Opátijában sokaltam. Ha már ott jártunk, vettünk tejet és sárgadinnyét. Áron visszafelé meghívta magát egy jégkrémre.
Délelőtt magunkévá tettük a tengert. Amíg Áron külön programot talált magának, addig mi úszkáltunk és napoztunk.
Dél fele ahelyett, hogy főztünk volna valamit, mindenki külön-külön rájárt a hűtőszekrényre és ellátta magát miközben pihentünk.
Délután Emő és Áron nagyot marokkózott én meg bepótoltam a blog bejegyzéseim hiányzó részeit. Amikor nem emlékeztem pontosan egy részre, akkor bekaptam egy slivovicát. Áron is odajött a wifi hotspot helyhez. Ott alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy megkérdezzem Áront: itt valóban van számítógép használati lehetőség? Ez a kérdés nagy hiba volt a részemről, mert az előzmények szerint Áron arra kérte Emőt, hogy ne árulja el nekem, hogy ő itt szokott Internetezni. Ezen azután nagyon összevesztek és csak nehezen békültek ki.
Vacsorára elkészült az Emő főzte serpenyős rostélyos. Ez annyira ízlett mindenkinek, hogy például Áron észre sem vette, hogy a gyulai kolbász benne csípős.
Vacsi után Áron elvitt minket a kedvenc szikláihoz, ahol csak az ő instrukciói szerint szabadott egyik szikláról a másikra szökelni.
Emő meg én egy esti úszással koronáztuk meg a napot. Utána már csak annyi erőnk maradt, hogy Emőkét felhívjuk és beszámoltassuk, milyen az élet Budapesten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése