Reggelire terülj-terülj asztalka volt, a középpontjában a lágytojással. Naná, hogy utána úszni mentünk. Úsztunk, napoztunk, úsztunk napoztunk és feküdtünk a homokos sárban. Annyit dagonyáztunk Emővel, mint a varacskos disznók. Amikor már kezdett elviselhetetlenné válni a hőség és a tenger is elég lett, akkor bebújtunk a huzikába, ahol egyfolytában működött a légkondi. Kívűl 35 fok, bent pedig 22-23. A huzika egyik legfontosabb segédberendezése a klima. Ez talán még fontosabb, mint a mover, pedig azt is nagyon kedveljük. Megjelentek Ervinék és kérdezték, hogy amíg ők elmennek a Billába, addig Paula itt maradhat-e Áronnal játszani. Áron megígérte, hogy miközben játszanak, vigyázni fog Paulára. Rögtön megkínálta egy kis puddinggal. Igazi úriember.
Ebéd helyett mi is elmentünk a Kauflandba a szokásos nagy bevásárlásra. Délután mind a hárman lepihentünk és mindenki olvasott. Áront újabban nem mindig lehet kicsalni a huzikából, mert annyira szeret olvasni.
Érkezett egy debreceni család akik a velünk szemben egy letelepített lakókocsit béreltek ki négy napra, szerintem nagyon olcsón, mit Schnick und Schnack 1200 Kunáért. Tartottunk nekik egy rövid eligazítást a helyi viszonyokról.
Áron egyfolytában a Tüskevárat olvassa. Már korábban ajánlottam neki ezt a könyvet, de úgy látszik, csak most érett meg annyira, hogy le se tudja tenni.
Emőke telefonon elmesélte, hogy (amilyen lökött vagyok) megint feltettem, valamit a hútőszekrény tetejére, ami napokon keresztül büdösítette a lakást.
Este megettük a maradék paprikás krumplit kovászos uborkával. Megnéztük hármasban a Száll a kakukk fészkére c. filmet. Hiába magyaráztam Áronnak, hogy ez neki még nem való, ő ragaszkodott hozzá, hogy megnézze és amit nem értett, azt magyarázzuk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése