2012. július 14., szombat

DunaTükör

Most, a hazaindulás közeledtével már kezdjük olyan jól érezni magunkat, hogy azon gondolkozunk, mi lenne ha haza se mennénk. A reggeli után az elhagyhatatlan tenger, aminek több arca van. Ma például olyan nagyok voltak benne a hullámok, hogy az emberek se be, se ki, nem olyan tempóban mentek, ahogy azt tervezték vagy gondolták, hanem ahogy a hullámok csapkodtak. Közben találtam igazi sakkozókat. Na gondoltam itt helyem, végre nem a számítógépen keresztül fogok sakkozni valakivel, akit nem látok, nem ismerek, hanem face to face igazi emberekkel. Az első partit megnyertem, de az új kihívóm hamar két vállra fektetett. A vereséget oldandó, megint a tenger.
Ebédre egy nagy tál salátát készítettem és csevapcsicsát sütöttem hozzá. Mindenkinek ízlett az igazi autentikusan adriai kaja. A vranakból csak mértékkel kortyolgattam hozzá, mert elhatároztunk, hogy beautózunk Rijekába. A tegnapi szörfös házaspárt megkérdeztük, hogy van-e valamire szükségük, mert ha igen, akkor tudunk hozni a Kauflandból. Csak kenyérre volt szükségük.
Áronnak nem volt kedve velünk tartani, azt kérte, hogy ő addig nézhesse a Tüskevár többrészes filmet a wifi hotspotnál.
Rijekában a pályaudvar előtt találtunk ingyenes parkolási lehetőséget, de nem tetszett a kikötői negyed. Kosz, rendezetlenség, lepukkant házak, amelyek pedig emlékeztettek a fiumei kikötő múlt század elejei képére, de mintha azóta senki sem törödött volna vele. Még fotókat is csak az egyik templomban volt kedvem készíteni, talán azért mert ott éppen tilos volt.
Hazafele felkanyarodtunk a Kauflandba, hogy a kifogyóban lévő készleteinket kissé feltöltsük. Érdekes, hogy most, amikor már ebéd után, jóllakva vásárolgattunk, most is otthagytunk egy vagon pénzt. Áronnak vettünk egy szörfcipőt, de a méretében bizonytalanok voltunk. Visszatérve a kempingbe, ki is derült, hogy nem is megy fel a lábára.
Az ismerőseink jöttek a kenyérért, mi pedig meghívtuk őket egy pohárka vranakra. Ebből azután egy hosszú kellemes beszélgetés kerekedett, ami egészen este tízig tartott. Sok közös ismerőst és párhuzamos emléket találtunk. Érdekes részleteket meséltek arról, hogyan jártak izgalmasabbnál izgalmasabb helyein a világnak. Zoltán a Duna Tükör szerkesztésével foglalkozik. Majd meglátogatjuk a honlapját, hogy többet tudjunk a munkásságáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése