Nyolc óra fele ébredtünk. Csak egy kávé és máris mentünk a piacra. Ott minket már mindenki ismer. Emő turkál az egyik zöldségesnél és kérdezi, hogy mennyibe kerül a kecskeszarv csípős paprika.
- az attól függ hány darabot tetszik venni.
- akkor ezt a hármat kérem. Mennyivel tartozom.
- szuvenír, csókolom.
Kíváncsi vagyok, hogy az Auchanban mikor mondja a pénztáros valamire, hogy az szuvenír. A piacon találkoztunk Borókával és mondtam neki, hogy milyen finom volt a spenót, amit a múlt héten adott.
Amikor mindennel felpakolva hazajöttünk, a Zsófi néni nyújtott át a kerítésen egy zacskó szilvát. A reggelit a kúp alatt szolgáltam fel, de Áron kérte, hogy az övét a stégre vigyük utána, mert neki sürgős horgászni valója van.
Nagyon jó időnk volt. Mind a hárman a stégen illetve a Dunában töltöttük a délelőttöt. Áron sokat horgászott, de csak a Zoli bácsinak adta a sneciket, hogy azzal este tudjon harcsát fogni. A stégről bejőve, már megint ott várt a kúp alatti asztalon egy nagy csomó spenót.
Délben megjött Csabi, így azután négyen ebédeltünk a kúp alatt. A spenót erre az ebédre még nem készült el, de volt a rántott csirkecombokhoz tökfőzelék és szalonnás sztrapacska.
Délután néztük a Forma 1 időmérő edzését, no meg az olimpiai közvetítéseket. Áron ragadt a Csabira és folyton jelentette, így a Csabi, úgy a Csabi. Mondtam is a Csabinak vigyázzon, mert Áron most mintákat vesz róla.
A délután is a Duna jegyében folyt. Úszás, napozás, Áron teljesen kisajátította Csabit. Annyit azért dolgoztam, hogy a spenót leveleket leszedegettem a szárakról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése