Megint későn keltünk. Ágyba kaptunk egy-egy falat reggelit, így az asztalnál már nem nagyon volt kedvünk enni.
Csabi telefonált, hogy B. Ágival összejött a kulcsátadás, de az IGO-ja nem ismeri a Középső utat Dömsödön. Emő tolmácsolta, hogy egyes IGO verzióknak Középső út helyett Középső dűlőt kell beadni.
Ebédre maradékokat ettünk, de olyan jóizűen, mintha frissen főztük volna..
Délután elindultunk Opátijába, hogy egy nagyot sétáljunk. Ha egyálalán találtunk volna az autó számára egyetlen parkolóhelyet, az is 10 Kuna lett volna óránként, de nem találtunk. Néhol ha meg is álltunk egy-egy percre, mondjuk a bankautomatánál, Emőnek és Áronnak bent kellett maradnia az autóba, nehogy megbüntessenek. Később nagy nehezen találtunk egy üres helyet, de a melletti jegykiadó csak aprópénzt fogadott el és azt is csak egy órára. A bazársoron mindent nagyon drágának találtunk és csak a fagylaltosnál jött össze az üzlet és arra is azt mondta Emő, hogy vízízű. Az egész napos hajókirándulást kínáló csaj részletesen elmondta, hogy mit tartalmazna a 700 Kunás program. A beszélgetésnek az volt az egyetlen igazi hozama, hogy amikor elmondtam, hogy nekünk az Opátijai indulás azért bonyolult, mert Prelukban lakunk és az egész napos parkolás miatt többe kerülne a hús, mint a leves, akkor elmondta, hol lehet ingyen parkolni. Bár a hajótúrába még nem fizettünk be, de mivel éppen letelt az egy óránk, az ingyen parkolót már felkerestük. A parkoló egy kissé magasan feküdt a tengerparthoz viszonyítva, de gyalog hét perc alatt onnan is le lehetett jutni a központba. Gyönyörű rendezett parkon (Margarite park) kellett keresztül mennünk, hogy lejussunk a főtérre. A hosszú kirándulás után csak este tízre sikerült hazakeverednünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése