Emőke szülinapja

¼ 8-kor berontottam Áronhoz, hogy keljen fel, de mondta, hogy a héten nincsen tanítás, mert érettségi szünet van, csak elfelejtette mondani.

Manna is kérte a reggelijét, azután lement csavarogni.

Lementem a CBA-ba, hogy vegyek ezt-azt a reggelihez.

A smaragdfa itt is beindult az ablak alatt, de meg sem közelíti a Dömsödön ugyanakkor ültetett párját.

Elkezdtem darálni a diót. Áront is megkértem, hogy segítsen, de ő inkább pihen, mert fáradt. Mondtam is neki, hogy aki reggel 10-kor azt mondja, hogy fáradt, azt úgy hívják, hogy lusta.

Csak akkor szóltam neki újra, amikor már gőzölgött a reggeli az asztalon. Kértem, hogy vigye át Emőkének az Esztike féle fokhagymás, snidlinges túrót és hívja át őt is reggelizni.

Nagyon jó volt, hogy hárman együtt reggeliztünk.

Én azonnal nekiláttam a szülinapi torta készítésének. Katikától kértem egy nagyobbacska tálat, amiben majd a „tésztát” (mert ez csak darált dió és tojásfehérje hab) keverhetem.

A 10 tojás sárgájába betettem a 25 dkg porcukrot és odatettem a duplafalú edényben melegedni. Áront megkértem, hogy amíg én a fehérjét habbá verem, kavargassa a sárgáját, nehogy rántotta legyen belőle.

Késő délelőtt Áron elindult valamiért a suliba és 3-ra ígérte, hogy hazajön. Kértem, hogy vegyen ki  pénzt a falból és hazafele jövet vegyen egy szép szál virágot.

Mielőtt hozzákezdhettem volna sütéshez, úgy tűnt, hogy a sütő beszart. Már azt sem sikerült beállítanom, hogy 180 °C-ra melegítsen elő. Már-már ott tartottam, hogy Katikát megkérem, ő süsse meg a tortát. Azután valahogyan addig piszkáltam, amíg egyszer csak sikerült a beállítás és betettem a tepsi diós tojásos masszát a sütőbe.

Nemsokára a kenőcs is magkapta a margarin és a kakaó adagját.

Húsz perc múlva kezdődhetett a feldíszítés.

Közben megjött Áron egy nagyon szép szál rózsával.

Megebédeltünk és Áron birtokba vette a notebookját a megjavított tápegységgel.

Emőke csak később jött haza, de akkorra már teljes díszben fogadtuk és a Wifi hangszóróból a Happy Birthday-jel ünnepeltük a Lányt. Nagyot tortázkodtunk. Jó buli volt és Emőke is örült.

Szerettem volna, hogy a maradék tortát Emőke viszi haza, de ő ragaszkodott hozzá, hogy kapjon belőle Katika, Judit és mi is vigyünk belőle magunknak holnap.

 

Áronnal azt beszéltem meg, hogy ma este már nem indulunk el Dömsödre, majd csak holnap reggel.