2017. május 18., csütörtök

Manna szökési kisérlete


9-kor ébredtem. Manna rögtön azzal kezdte, hogy le szeretne menni. Én pedig mondtam neki, hogy ma más a napirend. Előbb megreggelizem, azután lehordok mindent az autóba (Manna téged is), azután összecsomagolva megyünk a doktornőhöz, azért, hogy onnan már egyenesen mehessünk Dömsödre.

Gondosan csomagoltam, hogy a diótorta készítéséhez semmi ne maradjon itt. (duplafalu lábas, habverő, kerámia tepsi, margarin, kakaó stb.)

Manna az egészből csak annyit értett, hogy most nem mehet le csavarogni.

A reggeli után az első körben megtöltöttem az 5 literes ballont vízzel, hogy lefele menet az itteni smaragdfát is meg tudjam locsolni.

Manna gyanútlanul sétált ide-oda a lakásban, míg egyszer csak be nem tettem a hordozókájába és kitettem a többi levinni való csomagok közé az ajtó elé.

Amikor már minden csomag összegyűlt elkezdtem volna lehordani, de a Manna hordozókája túl könnyűnek bizonyult. Egyszerűen megszökött és valószínű, hogy lent valaki pedig kiengedte. Nem volt más választásom, mint, hogy a többi cuccal együtt az immáron üres hordozókát is levigyem.

Mindent betettem az autóba és lám nem messze tőlem láttam Mannát, aki barátságosan, de azért diadalittasan nézett felém.

Szóltam is hozzá: „Gyere Manna, meglocsoljuk a smaragdfát.” És amikor látta, hogy nem felé megyek, hogy elkapjam, hanem a smaragdfa felé, hogy meglocsoljam, akkor ő is arra jött. Már karnyújtásnyira volt tőlem, amikor én még mindig csak a locsolással törődtem.

Közben hozzám dörgölődzött, mint aki azt mondja: „Béküljünk ki, én nem akartam megszökni.” Ekkor megsimogattam, ölbe vettem és betettem a kocsiban lévő hordozókájába.

Az Érsebészeti Klinikánál leparkolva próbáltam árnyékos helyen megállni és úgy zártam be az autót, hogy mind a négy ablakot kétujjnyira leengedtem.

A doktornőre nem kellett túl sokat várnom és hamar végzett velem. Hétfőn még vissza kell majd mennem hozzá és akkor adja meg az új gyógyszerre a receptet, mert még szüksége van a vesefunkció eredményére.

Onnan a TESCO-ba mentünk. Vettem ásványvizet, kenyeret, nápolyit, sajtot, sört, leveszöldséget, vödrös bazsalikomot és Mannának is vettem csirkeaprólékot.

Hiába engedtem le résnyire az autó ablakait, gondolom, hogy Mannának elege volt a parkolóban várakozásból.

Dömsödre érve kiengedtem a kalitkájából és rögtön világgá ment.

Először is meggusztáltam a növényzetet, majd megcsináltam a locsolótömlő hosszabbítását és rögtön fel is avattam. Minden növény kapott elegendő vizet.

Emőke lányom megnyugtató sorokat írt, miszerint jól vannak és Áron már teljesen meggyógyult. Olyan jó érzés, hogy minden tekintetben nyugodtan rábízhatom Áront.

Sajnos az Internet nem volt elérhető, ezért rögtön felhívtam az Invitel Ügyfélszolgálatát.

Manna azért éjszakára jobbnak látta bejönni a házba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése