Elhatároztam, hogy egy
kicsit szorosabbra veszem a Maros utcai lakással kapcsolatos ügyintézéseket.
Bőséges reggeli után
magamhoz vettem egy garnitúra maros kulcsot és felültem a 139-es buszra. A
biztonság kedvéért tapintatból küldtem Szabolcsnak egy SMS-t a várható
érkezésemről, illetve az esetleges betolakodásról. Az úton olvasgattam a „Dear
Sir!”-t, hogy az utiidő se menjen veszendőbe.
A csöngetésre senki nem
reagált, a kulcsok, amiket vittem nem nyitották az ajtót. Vagy rossz kulcsokat
vittem, vagy a bérlő kicserélte a zárakat.
Györgyinek beszámoltam a
kudarcról és úgy látszik, hogy ő erélyesebben telefonált Szabolcsnak, mert mire
hazaértem már ő hívott. Nagyon határozottan megkértem, hogy azonnal
intézkedjen.
A CBA-ban vettem két
nagy pecsenye csirkecombot, mert a múltkor a gyerekeknek az nagyon ízlett a
zöldség körettel és a kenőcsös céklával.
Közben megérkezett a még
nem létező villanyautó KGFB papírja. Az egy éves díjat átutaltam.
Belepillantottam Emőke
lányom készülő diplomamunkájába és attól, minden elfogultság nélkül teljesen el
voltam ájulva. Azt mondtam neki, hogy ez nem egyszerűen egy diplomaterv, hanem
már egy doktori disszertáció.
A sült csirkecombokhoz
külön megpároltam a zöldségköretet és megkevertem a kenőcsös céklát.
A gyerekeknek is nagyon
ízlett a vacsorára feltálalt kaja. Ráadásként volt egy kis földieper joghurtos
szósszal leöntve.
Emőkével még
körbenéztünk a neten, hogy autó nélkül hogyan kell mennünk és mikor kell
indulnunk, hogy holnap délelőtt 10-re odaérjünk a NISSAN Gablini-hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése