Az ex MTT-s buli

Már reggel hétkor felkeltem, hogy helyrehozzam a tegnapi fiaskót.

Reggeli után rögvest felhívtam Pergel urat, hogy ma kezdhetné a villanyszerelési munkálatokat, mert kora délutánig még itt vagyok a bázison. Ő amúgy is tervezte, hogy le fogja szállítani az eddig megvásárolt anyagokat, úgy hogy jön.

Közben elgurultam a piacra, hogy Emőkének vegyek, Esztike féle zöldséges tehéntúrót és a csavaros bácsinál M3-as csavarokat.

Dömsöd kicsi és a véletlenek nagyok, a csavaros bácsinál összefutottam Pergel úrral. Onnan már mind a ketten a bázisra indultunk.

Pergel úr elmagyarázta, hogy miért nem a fogyasztó dönti el, hogy az éjszakai fogyasztásmérő hányas kismegszakítóhoz legyen rendelve.

Hozzálátott a munkához és be kábelcsatornázta az új villanybojler áramellátását.

Amikor nem kellett Pergel úr körül asszisztálnom, akkor megpucoltam az újabb 35 dkg diót és meg is daráltam. A kenőcs kivételével az egész tegnapi procedúrát meg kellett ismételnem. Ez alkalommal nagyon odafigyeltem, hogy a kész massza a sütőben ne töltsön 15-16 percnél többet, mert akkor kiszárad és megkeményszik.

Igyekeztem úgy elkészülni tortával, hogy délután 2-3 órakor el tudjak indulni. Már a kész tortát is betettem az autóba, már csak Manna hiányzott.

Igen ám, de Manna ezeket a terveket kiszagolja, megérzi vagy konkrétan látja a készülődést és akkor köddé változik. Hívhattam én ötpercenként. még csak nem is jelentkezett.

Lesz, ami lesz, nekem háromkor el kellett indulnom, legfeljebb a buli után visszajövök Dömsödre.

Útközben ért Péter öcsém telefonja, miszerint Pünkösd vasárnap négytagú családjával szívesen laknának nálunk. Mondtam, hogy szívesen látom őket, de mi nem leszünk otthon, mert Dömsödre megyünk.

Otthon annak örültem a legjobban, hogy Áron végre teljesen meggyógyult. Ez főleg Emőke érdeme.

Betettem a hűtőbe, amiket a gyerekeknek hoztam és Áron lelkére kötöttem, hogy ne felejtse el Emőkének átvinni, amit neki hoztam.

Gyors borotválkozás, átöltözés és indultam Adrienért. Áron kérte, hogy amikor indulok, vigyem le a Nagyszeben térre, mert ott találkozik Tormási Attilával. Közben azt javasolta, hogy a MTT-s buli után még menjek le Dömsödre és használjam pihenésre a vasárnapot, Mannát pedig okvetlenül hozzam haza.

Nem sokkal öt óra után felvettem Adrient és kisebb komplikációk után indulhattunk az ex MTT- buliba.

Nagyon jó érzés volt találkozni rég nem látott kollégákkal. Mindenki örült egymásnak. Régi történetek és rengeteg fénykép került elő. Sok kaja és üdítő az asztalon, a diótortának pedig nagy sikere volt. Adriennt külön megkértem, hogy vigyen belőle haza Zolinak és a gyerekeinek.

Sok volt kollégát szomorúan hiányoltam. Aki komoly hátráltató körülmény miatt nem jött, azt megértem, de aki a meghívás ellenére egyszerűen nem jött el, azt úgy értékeltem, hogy magasról szarik a volt kollégáira.

Adriennt hazarepítettem és indultam Dömsödre. Már az eső is elkezdett szemerkélni.

Este 10 után érkezve a bázisra még a Mannának állt feljebb: „Hol voltál ilyen sokáig?” – kérdezte szemrehányóan. „Te hol voltál, amikor indulni kellett?” - válaszoltam. Végül, amikor feltálaltam neki a macskakaját, megnyugodott.

Később leszakadt az ég alja, dörgött, villámlott és zuhogott az eső.