Reggel Áron azzal
ébresztett, hogy megbeszélte Emőkével, hogy ma még nem megy a suliba, hanem
visszafekszik tovább gyógyulni. Mondjuk úgy, hogy összeköti a kellemest a
hasznossal. Lóg a suliból és közben gyógyul.
11-kor elkészítettem a
reggelit. Sült virsli volt tükörtojással, cékla, mustár és mellé meleg tej,
nekem pedig tejeskávé.
Nekem ezek az utolsó
falatok este nyolcig, mert a gyomortükrözésig (18:30) már nem ehetek semmit.
Közben Áron lement a
Sinkó doktornőhöz, aki adott neki egy iskolai igazolást és felírt több
gyógyszert. Kiváltottam a recepteket és elkezdtük adagolni.
Eddig fel sem tűnt, hogy
milyen jó dolog, ha akkor eszem vagy iszom, amikor csak szeretnék.
Ahogy közeledett a
nyombéltükrözés ideje, egyre jobban szorongtam. Emőke lányom javasolta, hogy
próbáljak meg lazulni és esetleg egy órát aludni, mielőtt el kell indulnom. Így
is tettem és csak 17:15-kor ébresztettem magam.
Időben indultam. Emőke
azt mondta, mire végeznek velem (mármint a vizsgálattal), addigra Ő is ott lesz,
és együtt jöhetünk haza.
Pont fél hétre érkeztem és
sajnos hamar sorra kerültem. A vizsgálat olyan szar volt, amilyen csak
lehetett. Az asszisztens nővér közben nyugtatgatott és simogatott. A vizsgálat
után mondtam is neki, hogy ha ezt nyombéltükrözés nélkül is tudja csinálni, az
király. A doktor úrnak, aki forgatta bennem a fegyverét, nem mondtam ilyen
szépet. Neki csak annyit mondtam, ha megjön értem a lányom, megkérem, hogy
verje meg a doktor urat.
A tükrözés után még egy órát nem szabad se ennem, se innom.
Mindent kifizettem, a Lány is megjött és indultunk
haza. Útközben egy francia túrista házaspár kért tőlünk útbaigazítást. Szerencsémre a
nő beszélt angolul is. A céljuk elérésére mondtam, hogy kövessenek minket, mi
is arrafele tartunk. Amíg együtt mentünk, jól elbeszélgettünk.
Itthon végre ehettem, ihattam.
Megmelegítettem az üvegbe zárt csülkös bablevest és Áronnal ketten azt
vacsoráztuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése