Egész délelőtt csak főzök Áron meg Internetezik

Nyolc órakor ébredtünk és Áron mondhatni első szóra benne volt, hogy menjünk a piacra.

Induláskor még nem tudtam pontosan, hogy mit fogok készíteni ebédre. Áron csak annyit kért, hogy ne legyen leves és a köretek közül ne legyen káposzta.

A piacon vettünk két csirkecombot, leveszöldséget (Áronnak mondtam, hogy neki nem kell abból ennie) és egy nagy zacskó spenótot. Áron még beugrott a vegyesboltba banánért, mert a reggeli banán turmixot nagyon szereti. Amíg ő a vegyesboltban volt addig én vettem titokban két földieper palántát. azért titokban, mert Áron szerint ez úgysem fog termőre fordulni. Majd meglátjuk.

Még elgurultunk a Gazdaboltba egy locsoló tömlő csatlakozóért, visszafele pedig vettem a tervezett húslevesbe való kicsit húsos csontokat.

Ahogy hazaértünk nekikezdtem a főzőcskének, és amíg készült a reggeli Áron felment a bélyegező szobájába Internetezni. A megállapodott duolingót természetesen nem csinálta meg.

Reggelire a beígért szalonnás rántotta és a banánturmix volt. Utána Áron el és Internet.

Kiültettem a két palántát, de az idő olyan hűvös (7° C), hogy lehet, hogy valóban nem fognak teremni.

Áront kértem, hogy ha tud, akkor jöjjön le segíteni. Majd mindjárt jön – volt a válasz -, de végül nem jött, mert „all that Internet”.

Először a húslevest tettem fel, mert Judittól azt tanultam, hogy annak nagyon kis lángon kell főnie, hogy ne legyen zavaros. Kivettem belőle a húsos csontokat és leszűrtem, hogy a főtt zöldségek külön legyenek tálalva. A megmaradt lében még belefőztem egy kis levestésztát.

A nagy zacskó megmosott spenót levél pucolása elég macerás munka és hiába volt nagy zacskóval, mire elkészült, csak két kisadag lett.

Roston megsütöttem a két csirkecombot és ezzel lényegében el is ment az egész délelőtt.

Kitálaltam az ebédet, de a levest például többször kellett melegíteni, mert Áron nem tudott elszakadni a számítógéptől.

Végül nagy nehezen lejött, de fitymálta a húslevest, mondván, hogy túl sok zöldség főtt benne. A levest otthagyta, a spenótot a csirkecombbal gyorsan bekapta és már ment is fel a számítógéphez.

Begyújtottam a cserépkályhába és én is belenéztem a notebookon a leveleimbe, majd a @Naplóban láttam, hogy pénteken Áronnak sikerült magyarból beszednie a második 1-esét.

Kérdeztem, hogy ezt miért nem mondta el pénteken, amikor kértem, hogy részletesen mondja el, mi volt a suliban. Az volt a válasza, hogy nem akarta elrontani a kedvét a hétvégére. Nos, ekkor elszakadt a cérna. Adtam neki pénzt autóbuszra és megkértem, hogy menjen haza, de útközben szóljon be Juditéknak, hogy nem tud menni Levente holnapi konfirmálására és az ünnepi ebédre se, mert az apja hazazavarta.

Ettől kezdve nagyon rossz kedvem lett.

Amikor felmentem a bélyegező szobába láttam, hogy azon kívül, hogy nagy kuplerájt hagyott maga után, üdítős flakonok és rágcsás zacskók tarkítják a terepet. Rögtön megértettem, hogy miért schimfelte az ebédet.

Délután már nem volt kedvem se olvasáshoz, se ahhoz, hogy a TV-t bekapcsoljam.

Felhívtam Emőkét, röviden elmeséltem a történteket és kértem, hogy ne engedje meg Áronnak, hogy Internetezzen.

Még egy adag bélyeget leáztattam és korán lefeküdtem, gondolván, hogy ha sikerül elaludnom, akkor nem kell agyalnom a történteken.