Reggel én ébresztettem Áront és kértem, hogy ha az indulás előtt marad
egy kis ideje, akkor rendben hagyja itt a szobáját, hogy délután azzal már ne kelljen foglalkozni,
és minél hamarabb tudjunk indulni Dömsödre.
Ebből persze nem lett semmi, „majd amikor hazajövök, gyorsan megcsinálom.
A kis zöld kosárba bepakoltam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy vinni
kellene.
Ebédre megmelegítettem magamnak a maradék köröm pörköltöt.
Amikor Áron hazajött, örültem neki és kérdeztem, hogy mi volt a suliban,
de nem volt semmi említésre való - mondta.
Valóban hamar összekészülődtünk, volna, ha Áron két napja nem halogatja a
szobájában a rend csinálását. Mannát is betettük az autóba és indultuk.
Útközben sehol nem álltunk meg és így még napsütésben érkeztünk a bázisra.
A kipakolás után azt javasoltam Áronnak, hogy menjünk ki a Duna partra és
sétáljunk egyet a délutáni napsütésben. Erre Áronnak nem volt kedve és késő estig
Internetezett. Néha megkérdeztem, hogy nem lenne-e jobb, ha előbb átnézné a
leckéit.
Átmentem Gabikáékhoz, de Áronnak oda se volt kedve jönni.
Peti is átjött és amikor – mint nagy autósnak – elmeséltem, hogy hol tart
a villanyautó beszerzése, az volt a véleménye, hogy az annak ellenére, hogy
nagyon drága, egy nagy szar.
Visszajövet elkezdtem összeszerelni a újólag vett kisszekrényt, de nem
sok sikerrel, mert az egyik fióknak hiányzott az előlapja és a fiók fenéklapok
nem jó méretűek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése