Évfolyam találkozó

A mai nap sűrűnek ígérkezik. Azt nem tudom, hogy Áronnak sikerül-e időben elindulnia, mert nekem már 6:30-kor el kellett indulnom, hogy 7:10-re odaérjek az előjegyzett UTB kontrollra.

A vizsgálat nagyon baráti volt. Semmilyen csövet nem kellett lenyelni, csak egy félórás időközi szünettel fel kellett fújni egy-egy légzsákot, mintha azok luftballonok lennének. A vizsgálat eredményét május 3-án mailen fogják elküldeni.

Nyolckor már indulhattam is haza.

Itthon megreggeliztem, összekészülődtem és irány Mogyoród a Kamarás birodalomra az éves egyetemi évfolyam találkozóra.

El is értem az Örs Vezér téren 10:26-os HÉV-et. Nagy örömömre már a HÉV-en összetalálkoztam néhány évfolyamtársammal.

A Mogyoródi HÉV megállótól autókkal mentünk a házig. Ott Lajos rögtön welcome drink-kel fogadott, amiben több okból is visszafogott voltam.

Kisebb-nagyobb 2-3-4 fős csoportokra szakadva felelevenedtek a több mint 50 évvel ezelőtti történetek.

Lajos mindenkit kiterelt a szabadba, ahol a fiai, unokái egy nagyon érdekes íjász ismertetőt és bemutató tartottak. A gyerekek és az unokák között nem egy Országos- és Európa bajnok is volt.

Úgy tűnt, hogy a prezentáció végére a vendégsereg is már megéhezett és bent gyönyörűen meg volt terítve.

A nagy zabálás előtt Andor, a buli szervezője kérte, hogy egy egyperces néma felállással emlékezzünk meg arról a 15 évfolyamtársunkról, akik már nem lehettek velünk. Nekem közülük Rabóczki Sanyi hiányzott a legjobban.

 Lajos mindenféle szarvas pörkölttel, tűzdelt vadpecsenyével, hajában sült krumplival, almával és salátával készült kényeztetni minket. Ehhez muszáj volt innom egy-egy kis pohár száraz rizlinget és vörösbort. Mindenkinek beszélhetnékje volt és persze szakadatlanul előtörtek a régi történetek, azok közé pedig be-beékelődtek a közelmúltban átélt kórházi élmények is. A társaság életkora 70 és 80 év között volt.

Kis pihenő után érkeztek a desszertek és a kávék.

Búcsúzóul Lajos csomagoltatott mindenből egy-egy adagot Emőkének és Áronnak, amit még megtoldott egy palack saját érlelésű vörös borral és megígérte, hogy a buliról mindenkinek fog küldeni egy videó anyagot Pen drive-on.

Az egészet egybevetve nagyon hálás vagyok Lajosnak, mint vendéglátónak és Andornak, a szervezőnek, mert igazán jó volt ezekkel az emberekkel együtt tölteni majdnem egy egész napot.

 Engem Angyal Gyula hozott majdnem hazáig és csak egy rövid utolsó szakaszt kellett megtennem a 8-as busszal, mert már őt is várta a családja.

Itthon Áron azzal várt, hogy a magyar dolgozata csak 3-asra sikerült, hozott egy 2-est történelemből, ma még semmit nem tanult és nem csinált egyetlen pontot sem a duolingóban, viszont reggel elkésett az első óráról (angol) és amióta hazajött, egyfolytában Internetezett és most már éjjel 1 óra van.

Mindezért nem veszekedtem, mert nem volt kedvem elrontani ezt a jó napomat.

Emőke még nem ért haza, de a távolból Viber-en keresztül azt javasolta, hogy ma már semmiképpen ne induljunk el Dömsödre, mert nagyon késő van és esik az eső.