Bár a blogbejegyzésekről az a véleményem, hogy az életnek nem csupán a rózsaszín részét kell, hogy tartalmazza, hanem a feketét is. Ennek ellenére nem szívesen írnám le, hogy mit tapasztaltam reggel, közvetlenül a felkelés után. Ilyen már egyszer előfordult velem, úgy három vagy négy évvel ezelőtt a Preluki kempingben. Kellőképpen megijedtem, de arra már nem vettem a bátorságot, hogy mást is megijesszek ezzel. A doktornő rendelésére nem mentem le, mert biztos voltam benne, hogy ezzel beküldene a belgyógyászatra, azok pedig a kórházba, ahol ledugnának és feldugnának mindenféle csöveket, mert nekik az egyáltalán nem kellemetlen. Inkább utánanéztem a neten, hogyan tudnám magamat meggyógyítani. A legtöbb, amit tehetek, nem enni fűszerest, forrót, no sör, no unicum. külön gyógyszert nem vettem be, viszont a véralvadás gátló Sincumar-t átmenetileg szabotáltam, mivel emlékezetem szerint a Rijekai kórházban is ezt tették annak idején.
Délelőtt Laci hívott telefonon és kérte, hogy hívjam meg őket Dömsödre a hosszú hétvégére. Mondtam is neki, hogy: "Lacika szeretnélek benneteket meghívni a hosszú hétvégén Dömsödre." Nagyon kedves vagy - azt hiszem, hogy elfogadjuk a meghívást - mondta és csütörtökön reggel jönnek.
Délben felhoztam Emőke nyugger kajáját, majd kigurultam Pátyra Juhászékhoz. Ferinek vittem a mintát és kértem, hogy esztergáljon nekem ugyanolyat 4 darabot, mert az kell, hogy eltakarja az új napelem rögzítő csavarokat, amik most a mennyezetről belógva csúfítják a huzika lakterét.
Elli megkínált karfiol levessel és almás palacsintával ebédre.
Onnan a gyogyóra, majd az Okmány Irodába mentem Áron új személyazonossági bizonyítványáért. Az okmányt nem adták ki, mert nem vittem a korábban kiadott ideiglenes okmányt.
Igyekeztem haza, mert tudtam, hogy jön haza Áron és amikor az ikrek is megérkeznek, kezdődik a gyerek német óra. Áron hazaérve á tempo eldicsekedett a Magyar Irodalomból kapott csillagos ötössel, majonézzellllla felét Emőke érdemelné.
A fiúk fagylaltozással és játékkal kezdtek, de négykor szigorúan az asztalhoz rendeltem őket németezni. A szövegértés nem ment olyan jól, mint a legutóbbi alkalommal, de a másfél óra hasznos és jó volt.
Kicsit tudtam pihenni hatig, amikor is megjött Zita és Ákos a felnőtt németre. Ákosnak szorgalmasabban kell tanulnia, ha be akarja hozni a párját Zitát.
Közben Möci is hazaért és amíg én tanítottam, Áront kényeztette valamilyen tejberizs félével.
Az újabb másfél óra meglehetősen kifárasztott. Möci azt kérte, hogy most már "Shift down!" és egy kicsit fogjam vissza magam. Próbáljam magam csak a koromnak megfelelően terhelni és ne jobban, ne idegeskedjek se az Áron előmenetele miatt, se a kormány hülyeségei miatt, hanem pihenjek egy kicsivel többet és kíméljem magam.
Nem tehetek róla, de nem értek egyet azokkal a 75 évesekkel, akik úgy élnek, mintha már 75 évesek lennének. Azt gondolom, hogy aki elengedi magát, az belekezd egy visszafordíthatatlan öregedési folyamatba.
Lementem a CBA-ba. Vettem kenyeret, tejet, kápia paprikát, sárgarépát és brokkolit. Kivettem a mélyhűtőből néhány korábban gyengéden megfűszerezett lazac szeletet és készítettem egy finom kímélő vacsorát. Möcinek is tetszett a sok párolt zöldség mellett a sült lazac tejföllel felhígított majonézzel. Nem evett ugyan sokat belőle, de csomagolt magának holnapra, hogy az angolon majd ezt ebédeli.
Áron még egy darabig tanult Emőkénél, majd bevonult a szobájába és lepihent.
Mi Möcivel tanultunk még egy jó órát. Tulajdonképpen átnéztük az angol házi feladatait. Csak akkor rágtam be, amikor kiderült, hogy az egyik angol fogalmazványát, aminek szinte minden mondata hibás volt. a web fordítóval fordíttatta le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése