Hajnaltájt felvillant a fejemben egy gondolat és azt félálomban addig-csiszolgattam míg nem tetszett annyira, hogy elmondjam Möcinek is.
Reggel elküldtek a félretett kárpát kenyérért és ha már arra jártam, akkor vettem vajat és vaníliás cukrot, mert az hiányzott a tegnapi palacsintából. Visszatérve elkészítettem a reggelit, mindenkinek a kénye kedve szerint, amit rendelt.
Möci tanult egész délelőtt rendületlenül. Örülök neki, hogy komolyan veszi ezt az intenzív angolt.
Felhívtam Tamást és elmondtam neki, hogy mit találtam ki kora hajnalban. Ha kitakarítja és felszántja a telket Kókán, akkor a rajta lévő omladozó ház minden anyagát elviheti és az talán segítség lehetne a Révfülöpi ház újjáépítésében. Abban egyet értettünk, hogy kell a helyszinen egy felmérést végezni, hogy megállapítsák, mennyire gazdasásgos ez az ajánlat.
Szomorú hírt kaptam a Skype-on. Meghalt Köves Laci középiskolai osztálytársam és barátom. Egyidősek voltunk. Hiába gyengült le egészségileg az utóbbi években, volt benne valamilyen erő, ami mindig igyekezett összetartani azt az osztályt, ahova együtt jártunk. R.I.P. Laci.
Felmásztam a huzika tetejére és készítettem egy beméretezett vázlatot, az új, második napelem tábla pozicionálásáról.
Átmentem Gabikáékhoz. Azt terveztem ugyanis, hogy áthívom Feri bácsit, segítsen a négy rögzítő luk kifúrásában. Amikor átmentem, láttam, hogy mennyire szenved a fúrt kút áthelyezésével, ezért letettem az eredetileg tervezett kérésről és inkább arra koncentráltam, hogyan tudnék én neki segíteni az új kút fúrásában.
Ebédre a megsütött pácolt tarját tálaltam főtt krumplival és fejes salátával.
Az idő hűvösre fordult, de ez nem akadályozta Möcit és Áront abban, hogy elmenjenek egy kőrt bringázni. A második kőrnél megálltak fagylaltozkodni és nekem is hoztak egy tölcsérrel.
Felhívtuk Nóra nagyit, hogy hazafele felugranánk hozzá tíz percre, hogy megbeszéljük a legfontosabb dolgokat a szombat reggeli indulásunkkal kapcsolatban.
Korán terveztük a délutáni indulást, de végül már hat is elmúlt, mire kigördültünk a kapun.
Éppen hetet harangoztak, amikor megérkeztünk Nóra nagyihoz. Nagyi örült nekünk, izgul, hogy milyen lesz a Prágai utazásunk. Elmesélt néhány korábban már elmesélt prágai történetet. Elmondta, hogy megtervezte, miket nézzünk meg és hogy okvetlenül vegyünk valahol cseh koronát. Azt elég hitetlenkedve fogadta, hogy a mi dombornyomott bankkártyánkkal mejdnem mindenhol el fogunk boldogulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése