képmutatás

Nyolckor ébredtem. Rosszul aludtam. Kivételesen kádfürdőt vettem, mert abban jobban lehet gondolkozni, mint a zuhany alatt.

A történtek miatt egyáltalán nem vagyok jó lelki állapotban és ezen még egy alapos hajmosás sem segített.

Lementem a patikába Detralex-ért, a CBA-bán pedig vettem két doboz sört és két zacskó rágcsálni valót a Brushup megnyitóra.

Ebéd helyett zsíros kenyereket ettem, amihez beküldtem egy tejes kávét. Majdnem időben indultam a Brushup-ra,de minden átszállásnál lemaradtam az induló járműről.

A sok apró összetevő miatt a gyomrom egy görcsben volt és ez csak akkor enyhült, amikor egy pár percet késve ugyan, de le tudtam ülni a brushup csapata közé.

Szerencsére nem ment 100 %-os üzemben az első óra, de utána Larry meg még lazábbra vette a figurát és hamar bejelentette, hogy menjünk le és falatozzunk a sok összehordott finomságból.

Én ettem néhány harapást, majd becsomagoltam két kis mézes-mogyorós sütit Emőkének és Áronnak, majd menekülőre fogtam, hogy végre egyedül lehessek.

Itthon megírtam az első olyan blog spotot, amit egyelőre nem teszek közzé.

Átutaltam az elmaradt befizetni valóimat.

Emőkével volt egy a rossz hangulatomnak megfelelő vitám Áronnal kapcsolatban, de csak telefonon, mert nem volt kedve megtenni ezt a 8-10 lépést.

Emőke elmondta, hogy Áron rendesen gyakorolt, átnézte a felvételi feladatsorokat, nem Internetezett, még a kütyüjén sem, rendesen fogat mosott és időben lefeküdt. Nem kérdeztem meg, hogy miért nem beszélgettek arról, hogy ugyanezt az utóbbi egy hónapban, a többszöri kérésemre miért nem így tette. Ezt angol nevén úgy hívják, hogy disingenuous habit (hazug, képmutató magatartás), bár a pszichológusok, erre még az angoljukban is a latinból eredeztetett hypocritically kifejezést használják.

Mondtam, hogy ha nincsen kedve átjönni, hogy beszélgessünk, akkor a postaládájába teszem Áron zongora pénzét holnapra és az ajtaja elé a süteményt, amit neki és Áronnak hoztam.