Reggel nyolc óra után ébredtem. Kefirrel
kezdtem, majd készült a két meleg szendvics.
A bélyegező szobában már olyan nagy volt a
vezetékek és kábelek kuszasága, hogy megérett az idő arra, hogy egy ésszerű
rendet tegyek benne. Elsőnek lerövidítettem a kábel elosztó csatlakozó
vezetékét 2 méterről 80 cm-re. Utána az elosztót felszereltem az íróasztal
asztallapjának az aljára.
Ebédre ismételten körömpörkölt kovászos
uborkával.
Még egyszer nekiszaladtam a ZTE router
installálásának, de az nem járt sikerrel.
Átmentem Gabikáékhoz. Vittem Rokkónak a
körömből maradt csontot és megpróbáltam segíteni a kütyüje memória területének
növelésében.
Este ½ 7-kor indultam haza. Igyekeztem semmit
nem elfelejteni amit Áron kért. Átadtam neki a fekete hátizsákot és a Jutka féle süteményt is.
Egy óra múlva már otthon voltam. Áron
viszontlátásának nagyon megörültem, de ez az öröm hamar lelankadt. Amikor
kínáltam, hogy vegyen ő is a sonkából, akkor azt mondta, kösz, de „OTTHON”!!
vár a vacsora. Ekkor éreztem először egy pillanatra, hogy Emőkének sikerült
Áront elidegeníteni tőlem. Sajnos a nélkülem töltött három nap alatt Áronnak sikerült
egy kicsit meg is fáznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése