Áron időben indult el a suliba.
Én csak nyolc óra után szedtem össze magam. Reggeli után egy darabig
pakolásztam az autóba, majd 11 órakor elindultam Laciékhoz. Fruzsinának
átvittem a kefir gombáimnak a felét, mert a múltkori adagot a takarítónőjük
kidobta.
Ott segítettem Lacinak a robogója szerelésében és még ottmaradtam náluk
ebédre. Fruzsi nagyon finom lencselevest készített és utána rakott krumpli
volt. Tekintettel arra, hogy Áronnak ma még nem volt ebédje, némi lelkiismeret
furdalással fogadtam el az ebédet.
Rohantam volna haza. E. Laci levitt a 86-os buszig, amiről átszálltam
ugyan a 8-as buszra, de az a BAH csomópontig csigalassúsággal haladt, mert mint
ahogy a hírekben bemondták, a migránsok a Keleti pu.-ról gyalog indultak neki
Ausztriába.
Otthon kerestem Mannát, de nekem nem jött elő. Addig is berámoltam a PET
palackokat és összeállítottam a piros kosarat.
Áron is késve ért haza, mert ő is átélte a 8-as buszon a történteket.
Emiatt persze nem izgattuk magunkat nagyon. Elkezdtünk pakolni az autóba és
készülődtünk az indulásra. Áron is tett egy kísérletet Manna bekerítésére és
neki sikerült is.
Ha nem is ½ 3-kor, de végre sikerült elindulnunk. Az M1/M7 közös
szakaszán, mint minden autó, mi is felvettük a migránsokkal azonos gyalog
tempót. Közben hallgattam Áron beszámolóját a suliban töltött mai napjáról.
A TESCO-ba érve, mind a négy ablakon hagytunk egy 1 cm-es rést, hogy
Mannuska jobban bírja a hőséget és se PET palackok, se vásárlás, először Áron
éhségén próbáltam csillapítani. Áron egy nagy szelet pizzát, én pedig egy
csípős-savanyú levest ettem. Utána munkamegosztással szerveztük rövidre a
dolgokat. Vettünk csirkecombokat, trappista sajtot, sört, radlert, ásványvizet,
fügét. Még arra is volt gondom, hogy kérjek két-két nyomatot a pen drive-on
lévő fotókról, amiket a Karcsi bácsinak készítettem a stégjéről.
A PET palackokból, meg a többi visszaváltott üvegből felkerekítve egy
ezres bővítette Áron zsebpénzét, de olyan szerény, hogy alig akarta elfogadni.
Utána már nem mentünk vissza az autópályára, hanem Kamaraerdőn keresztül
a régi 7-es úton mentünk az M0-ás felé.
Áronnal azt beszéltük meg, hogy most már a bázisig nem állunk meg sehol.
Így is majdnem nyolc óra lett, amire odaértünk. Először Manna került
szabadlábra, azután egy gyors kipakolás, locsolás, egy unikum és lefekvés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése