2015. szeptember 17., csütörtök

EMOBILITY

Csak nyolc óra után ébredtem. Még bőven volt arra is időm, hogy készítsek magamnak egy bőséges reggelit, mert az EMOBILITY konferenciára, amire meghívtak, csak 11-re kellett odaérnem.

Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ezen a konferencián részt vehettem. A kávé  és ebéd szünetben sok fontos emberrel találkozhattam és beszélgethettem. A meghívott magyar, német, osztrák, finn, román és szlovén előadók mindegyike más-más oldalról közelítette meg a problémát. Egyik előadás jobb volt, mint a másik. Az elmondottakból számomra az a végkövetkeztetés derült ki, hogy az elektromos autó a jövő, de hogy ez a jövő egyáltalán nem a közeli jövő, az biztos.

A nap fénypontja nekem az volt, hogy majdnem fél órát vezethettem a városban a TESLA autót, ami még a többi elektromos autók között is, amiket eddig vezethettem, maga a csúcs.

Hálátlan dolog, hogy ezért az élményért leírom, de az ára még egy kisnyugdíjasnak is baráti, mindössze 55 millió Forint. (Kann man sagen, das ist billiger, als ein Schachtel Zündholz.) A leasing-je sem olcsóbb. Ha az ember egy ötéves futamidejű leasing szerződést ír alá, akkor az havi 500.000.- Forint és gondolom, hogy a leasing szerződéseknél mellesleg kötelező Casco biztosítás havi díja sem két fillér.
Ha azt számolom, hogy én minden hónapban 50.000.- forintért tankolok és feltételezem, hogy az elektromos autót, mindvégig ingyen tölthetem fel elektromos árammal, akkor ennek az ára kb. 100 év alatt térül meg, miközben meg sem említettem, hogy a bekerülési összeg addig fialna. Más szóval semmi realitása nincs annak, hogy ez a típus kiszorítsa a hagyományos autó típusok bármelyikét. Szerintem  a két kezemen meg tudnám számolni, hogy Magyarországon hány embernek van TESLA autója és öt év múlva se lesz kétszer ennyi.

Alig, hogy négy órakor hazaértem, megjött Áron is. Azt mesélte, hogy Mariann megdicsérte a felkészültségét a zongora órán és a mai alkalommal egy négy oldalas darabot tanultak. Áron azt mondta, hogy amikor jött haza figyelte, hogy nem találkozik-e Mannával, de hiába. Megint hozott egy ötös és ez már ebben a hónapban a negyedik. Együtt mentünk le keresni Mannát, de az sem vezetett eredményre.

Vacsorára a változatosság kedvéért diós tésztát tálaltam.

Utána átvittem a kosárban maradt almát Katikáéknak, hogy válogassák ki belőle az épeket, mert holnap mi már egy új adaggal szembesülünk Dömsödön.


Áront kilenc óra után tudtam csak ágyba küldeni és nekem is csak éjfél után sikerült az ágyba keverednem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése