Csak nyolc óra után ébredtem. Még bőven volt arra is időm, hogy
készítsek magamnak egy bőséges reggelit, mert az EMOBILITY konferenciára,
amire meghívtak, csak 11-re kellett odaérnem.
Nekem nagy megtiszteltetés, hogy ezen a konferencián részt vehettem. A
kávé és ebéd szünetben sok fontos
emberrel találkozhattam és beszélgethettem. A meghívott magyar, német, osztrák,
finn, román és szlovén előadók mindegyike más-más oldalról közelítette meg a
problémát. Egyik előadás jobb volt, mint a másik. Az elmondottakból számomra az
a végkövetkeztetés derült ki, hogy az elektromos autó a jövő, de hogy ez a jövő
egyáltalán nem a közeli jövő, az biztos.
A nap fénypontja nekem az volt, hogy majdnem fél órát vezethettem a városban
a TESLA autót, ami még a többi elektromos autók között is, amiket eddig
vezethettem, maga a csúcs.
Hálátlan dolog, hogy ezért az élményért leírom, de az ára még egy
kisnyugdíjasnak is baráti, mindössze 55 millió Forint. (Kann man sagen, das ist
billiger, als ein Schachtel Zündholz.) A leasing-je sem olcsóbb. Ha az ember
egy ötéves futamidejű leasing szerződést ír alá, akkor az havi 500.000.- Forint
és gondolom, hogy a leasing szerződéseknél mellesleg kötelező Casco biztosítás havi díja sem két fillér.
Ha azt számolom, hogy én minden hónapban 50.000.- forintért tankolok és
feltételezem, hogy az elektromos autót, mindvégig ingyen tölthetem fel
elektromos árammal, akkor ennek az ára kb. 100 év alatt térül meg, miközben meg
sem említettem, hogy a bekerülési összeg addig fialna. Más szóval semmi
realitása nincs annak, hogy ez a típus kiszorítsa a hagyományos autó típusok
bármelyikét. Szerintem a két kezemen meg
tudnám számolni, hogy Magyarországon hány embernek van TESLA autója és öt év
múlva se lesz kétszer ennyi.
Alig, hogy négy órakor hazaértem, megjött Áron is. Azt mesélte, hogy
Mariann megdicsérte a felkészültségét a zongora órán és a mai alkalommal egy
négy oldalas darabot tanultak. Áron azt mondta, hogy amikor jött haza figyelte,
hogy nem találkozik-e Mannával, de hiába. Megint hozott egy ötös és ez már
ebben a hónapban a negyedik. Együtt mentünk le keresni Mannát, de az sem
vezetett eredményre.
Vacsorára a változatosság kedvéért diós tésztát tálaltam.
Utána átvittem a kosárban maradt almát Katikáéknak, hogy válogassák ki
belőle az épeket, mert holnap mi már egy új adaggal szembesülünk Dömsödön.
Áront kilenc óra után tudtam csak ágyba küldeni és nekem is csak éjfél
után sikerült az ágyba keverednem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése