Tanévnyitó

Tegnap este arra kértem Áront, hogy reggel legkésőbb 7:12-kor induljon el, mert az iskola kérése, hogy 3/4 8-ra mindenki érjen be. Áron hozzátette, hogy a várható dugó miatt inkább 7:00-kor szeretne indulni. Ehhez képest 7:20-kor indult, de vissza kellett jönnie, mert az ünneplő fekete félcipő szorította a lábát. Még az utolsó pillanatban sikerült a puszi közben egy megmosott almát a kezébe nyomnom.

Kényelmesen megreggeliztem. Még felvittem Ilinek a Dömsödi almából és utána elindultam a Fehérvári úti SZTK-ba (ma már sokkal költőibb neve van, de a múlt beragasztotta az SZTK nevet). 

Vittem a vese röntgen beutalót és viszonylag hamar sorra kerültem és utána nem sokkal meg is kaptam a leletet, amiben az én olvasatomban az az örömhír, hogy „kőárnyék” nem látható.

Onnan hazatérve éppen elkezdtem írni a mai  bogot, amikor Áron me és boldogan újságolta, hogy milyen öröm volt újra találkoznia a régi osztálytársakkal. Nekem kiadta a feladatot, hogy délután 14 és 18 óra között menjek be a tankönyvekért és vigyem be a bizonyítványát is. Kérdeztem, hogy pénzt kell-e bevinnem, hogy arról előre gondoskodhassak, de Áron mondta, hogy a tankönyveket mi már kifizettük.

Ma megjött a 60 napos Aurdino tanfolyam első leckéje. Ezek szerint jól ütemeztem a Zsoltnak tegnap skype-olt kérésemet, hogy támogassa a tanulmányaimat egy C vagy C++ tankönyvvel. Azt ígérte, hogy otthon utána néz a készletének.

Még 4 óra előtt elindultam a tankönyvekért. Rita néni nehezményezte, hogy Áron miért nem jött, ha cipekedni kell és főleg miért nem mondta, amire felhívta a tanulók figyelmét, hogy a szülők a tankönyvek árának egy részét az átvételkor kellene, hogy kifizessék.

Mérgelődtem egy kicsit, de a tankönyveket nézegetve a buszon egy darabig megbékéltem, mert olyan szépek voltak. Ezután már csak azon kaptam fel a vizet, hogy tartalmilag milyen elavultak.

Én 1995-ben akkor találkoztam először az fotovoltaikus napelem technológiával, amikor a Francia Intézetbe jártam francia nyelvet tanulni és az ottani könyvtárban erről olvasgattam. Azóta sok napelemes rendszer tapad a nevemhez, de, hogy húsz évvel később a gyerekem VIII.-os elektrotechnikával foglalkozó Fizika könyvében az a szó, hogy „napelem” vagy „LED világítás”nem is fordul elő, az felháborító.

Az, hogy a  Klebersberg, mint intézmény, a kontraszelekcióban odáig jutott, hogy az írásbeli érettségi feladatok megoldásához  a TV1 esti adásához kirendelt matek tanár a feladatot nem tudta megoldani, az botrányos. Nekem is gondolkoznom kellett, de legalább megoldottam.

Emőke lányom kérte, hogy ne bosszankodjak folyton mindenen. Szót fogadok neki, mert még sokáig sok a megoldandó feladatom lesz.

Ma minden estre kivettem neki 80 pénzt az új biciklijére, amit, számítása szerint csak decemberben tudna kifizetni, de én meg szeretném, ha már négy hónappal a nagy havazások előtt tudnának Áronnal együtt egy kicsit kerekezni.

Amikor hazaértem, megmelegítettem a körömpörkölt maradékát és kovászos uborkával bevacsoráztuk.

Bekapcsoltam a TV Híradót, mert én nem vagyok elég okos ahhoz, hogy eldöntsem, Angela Merkelnek, netán a francia külügyminiszternek vagy Orbán Viktornak van-e igaza a menekültkérdésben, de valami nem stimmel.

Egy Excel táblában próbáltam rendezni Áronnak az órarenddel kapcsolatos feljegyzéseit, de ez holnap még majd korrekcióra fog szorulni.

Közben Áron még próbálja kihasználni a nyári szabadság nyújtását, Emőkénél vacsorázik, együtt viszik Mannát sétálni.