Ahogyan azt az előrejelzés ígérte valóban szép napsütéses reggelre
ébredtünk.
Elkészítettem a reggelit, de Áront nehéz volt elszakítani a notebooktól,
mert már kora reggel lógott a neten. Végül a kúp alatt reggeliztünk.
Pénteken még azt kérte, hogy ne kelljen a leckével foglalkoznia, majd először csak szombaton délután. Ehhez képest, most már vasárnap délelőtt van és még nem
tanulta meg a verset. Nagyon kértem, hogy üljön le tanulni, mert ma még ki
szeretném kérdezni az összes leckét.
Reggeli után nekiálltam az éléskamra takarításának. Ági úgy látszik csak
ott takarít, ahol a papok táncolnak. A kamrában pókhálók és pókok, molylepkék
és azok petéi, a földön nagy darab törött üvegcserepek és mindenhol por.
Majdnem két órát csak itt porszívóztam, törölgettem, rakodtam.
Már majdnem dél fele járt, amikor telefonált Pista bácsi, hogy menjek a
hátsó kapuhoz, mert szeretne adni a megpucolt amurból. Ennek annál is inkább
megörültem, mert gondban voltam, hogy mit készítsek ebédre. A nagyon szép amur
szeleteket egy kicsit besóztam és elővigyázatosságból betettem a hűtőbe, nehogy az Manna martaléka legyen.
Áron szedett egy nagy kosár almát és segített a trambulin
letakarításában is, mielőtt felkötöztem volna azt a csomagtartóra.
Még mielőtt nekiálltam volna az ebéd készítésének átmentem Jutkához,
hogy segítsek neki a Dropbox-a installálásában, de nem találtam otthon. A
szomszédban Gulyáséknál érdeklődtem, hogy hol lehet Jutkát elérni, de ők sem
tudtak róla többet. Azután egy kicsit ott ragadtam náluk. Beszélgettünk,
politizáltunk és amikor eljöttem, Gulyás Judit becsomagolt nekünk egy csomó
gyümölcsös süteményt. Ezzel azután a fejemben össze is állt a teljes vasárnapi ebéd.
Azt gondoltam, hogy megesszük a tegnapról maradt paradicsom levest, főfogásnak
kirántom párizsiasan az amur szeleteket, mellé a maradék petrezselymes krumplit
és hozzá majonézes apróra felkockázott kovászos uborkát, majd desszertnek a
gyümölcsös sütemény.
Laci lebeszélt arról, hogy én Kínából rendeljem meg a különböző értékű
ellenállásokat, mert ő szívesen ad nekem a saját gyűjteményéből.
Visszatérve igyekeznem kellett a hal kirántásával, mert Veronika azt
kérte, hogy legkésőbb 17:30-kor szeretne a trambulinnal hazaindulni, hogy a
gyerekeket időben lefektethesse. Közben érdeklődtem Áronnál, hogy hogyan áll a
leckével, mert még mindig van hátra egy fél nap.
A kései, főként adományokból összeállított ebéd nagyon finom lett, degeszre ettük magunkat és még haza is tudunk vinni belőle.
Áront kértem, hogy segítsen a készülődésben mert időre kell hazaérnünk
és ahhoz legkésőbb 16:00 órakor el kellene indulnunk. Ez nem ment nagyon
egyszerűen, mert Áron minduntalan a notebook előtt kötött ki. Be kellett még
fejeznünk az almaszedést, sőt Veronikának is ígértem egy adag almát, mert mint
mondta a gyerekei nagyon szeretik.
Végül négy óra után pár perccel sikerült elindulnunk, ami azt jelenti,
hogy öt után pár perccel fogunk megérkezni a Gazdagréti térre, ahova ötre
odabolondítottuk Veronikát.
Az autóban nagyon összevesztem Áronnal. Kiderült, hogy ezen a péntek-szombat-vasárnap még egy árva sort sem tanult meg a versből. Legszívesebben azt mondtam
volna, hogy szálljon ki az autóból és menjen oda lakni, ahova akar, mert én egy
ilyen, a kötelességeit magasról leszaró emberrel nem akarok egy fedél alatt
élni.
Ahogyan azt előre kalkuláltam 5:03-kor érkeztünk. Veronika Opeljén nulla
csomagtartó. Nem is tudom, hogyan gondolta hazavinni ezt a két méter átmérőjű
trambulint. Végül azt találtam ki, hogy ráfektetjük az Opel tetejére és két
spanifer-rel az utastéren keresztül rögzítjük és a spaniferek, majd valahogyan
visszajutnak. Amíg mi Veronikával a trambulin le- és felszerelését végeztük,
addig Áron felkísérte Bogit (10) a lakásba és ott a Mannát simogatták. A
trambulin rögzítése 100 %-osra sikerült és Veronikáék időben elindultak haza Szárra.
Amikor megjött Emőke, Mannázott egy kicsit, majd adtunk a megsütött amur
szeletekből neki is.
Áront kértem, hogy adja át a notebookot és az összes kütyüjét és ha nem
akarja, hogy Emőke nagyon csúnyán néztem rá, akkor azonnal lásson neki a
tanulásnak.
Áron megtanulta a verset és át is ment Emőkéhez. Amikor visszajött
teljesen felnőttesen elmondta, hogy megbeszélték, hogy Emőke merre tartson a
jövőjét illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése